és Caesar lelkét, mielőtt az a légbe oszolna,
vette magához, hogy társul vigye égi tüzekhez;
míg viszi, látja, kigyúl, és érezi, éget: azonnal
messze bocsátja öléből: száll magasabbra a holdnál,
üstöke lángot vet, tág térben húzza magával,
csillagként sugaraz, s látván fia tetteit, ez mind
- vallja - nagyobb, mint mit maga tett, s így veszteni örvend.
Ez megtiltja, hogy apjánál magasabbra becsüljék,
csakhogy a Hír a szabad, mely nem függ semmi parancstól,
őt magasabbra emelve, ez egyben mond neki ellent:
így kicsinyebb Agamemnonnál Atreus, a dicsőnél,
Aegeus Theseusnál, Peleust megelőzi Achilles;
s végezetül, hogy még illőbb példákra utaljak,
Saturnus kicsinyebb Jupiternél, mert Jupiternek
hódol az égbeli vár s a világ hármas birodalma,
Augustusnak a föld; mindketten apák, fejedelmek.
Istenek, Aeneast kísérők, kiknek a kard s láng
meghódolt, s ti is Itthoniak, s te Quirinus, a város
apja, s e mindig győztesnek nemzője Gradivus,
s Vesta, ki Caesarnak házában lelsz kegyes otthont,
s Caesar Vestájával együtt Phoebus ki amott laksz,
és Jupiter, tarpeiai vár tetejében uralgó,
s más isten, kit a költőnek szólítani jámbor:
későn jőjjön a nap, csak már, mikor én nem is élek,
melyen az isteni Augustus tovahagyja a földet,
égbe kerül, s onnan hallgatja meg esdekelésünk!
Íme, a művem kész, mit sem Jupiter dühödése
sem tűz, vas, se falánk nagy idő soha nem töröl el már.
Jöjjön a nap, mely csak testem tudhatja jogául,
hogy befejezze bizonytalan éveimet, mikor óhajt:
jobb részemmel amúgyis föl, föl a csillagos égre
érek, örök léthez, s a nevem soha el nem enyészhet.
S merre a római nagy hatalom szétterjed a földön,
olvas a nép és zeng: híremmel minden időkben,
hogyha a költőknek nem téved jóslata: élek.
JEGYZETSZÓTÁR
(A jegyzetszótár csak azokat a tulajdonneveket tartalmazza, melyek a közvetlen
szövegösszefüggésből nem érthetők. Az előfordulások pontos helyét csak azoknál a szereplőknél
tüntettük fel, akikről hosszabb rész vagy önálló novella szól.)