Az azóta eltelt harminc év teljesen kárba veszett. Ahelyett, hogy a domináns globális hatalom
érdemi lépéseket tett volna az éghajlatváltozással kapcsolatban, a világot az amerikai
belpolitika szeszélyeinek túszává tették, miközben az egyik frakció eredménytelen nemzetközi
politikai megállapodásokat köt, amelyeket nagy harsánysággal, de hatástalanul hirdetnek, a
másik pedig bosszúálló örömmel vonul ki belőlük.
Egyszerűen, komolytalan emberek irányítanak
minket, akik alkalmatlanok a kormányzásra.
Eközben a nyugati országok, mint például Nagy-Britannia, hatalmas szén-dioxid-kibocsátás-
csökkentést értek el azáltal, hogy ipari termelésüket áthelyezték Kínába, amely most az
emberiség sorsát tartja a kezében, és nem mutat hajlandóságot arra, hogy termelésének
csökkentésével feláldozza hegemóniai esélyeit.
Ehelyett a világ két nagy globális hatalma egymással versengve bővíteni fogja termelését
és fogyasztását, egyre gyorsabb összeomlásra kárhoztatva ezzel a többieket. Ha valaha is
eljött az ideje annak, hogy egy olyan valódi globális közösséget építsünk, amely képes
szembenézni az éghajlati összeomlással, akkor az éppen akkor, a történelem rövid 1990-es
évekbeli vége idején történt.
Az, hogy a birodalmi hegemónia kiterjesztésére és fenntartására a Föld legtávolabbi
szegleteiben elköltött dollárbilliókat és a természeti erőforrások hatalmas mennyiségét
jobban el lehetett volna költeni az éghajlatváltozás fenyegetésének kezelésére,
vitathatatlan tény.
Az Egyesült Államok hadserege önmagában még most is több szén-dioxidot bocsát ki,
mint az olyan jómódú európai országok, mint Svédország vagy Norvégia.
Az elmúlt húsz év sikertelen hadviselésének minden egyes, egy írástudatlan afgán parasztra
ledobott bomba, minden egyes doboz fagylalt vagy légkondicionáló egység, amelyet a semmi
közepén lévő sivatagba szállítottak, óriási figyelemelterelést jelent a mindannyiunkat fenyegető
veszélyről, az erőforrások és erőfeszítések olyan kolosszális pazarlását, amelynek
bizonyára nincs párja az emberiség történelmében.
Ahelyett, hogy összehangolt, világháborúhoz hasonló erőfeszítéseket tettek volna a közelgő
katasztrófa technológiai megoldásának megtalálására, a felesleges fogyasztási cikkek
robbanását kaptuk, amelyek összeszerelése alátámasztotta Kína ipari dominanciára való
emelkedését, amely elárasztja a Földet műanyag szarral - amelynek haszna gazdagította az
oligarchák osztályát, a valaha élt leggazdagabb embereket, akik vagyonukat percekig tartó
fogyasztói űrrepülésekre pazarolják, miközben a bolygónk élhetetlenné válik.
Még Amerika 1%-ától, a világ leggazdagabbjaitól eltekintve is, az egész világ
leggazdagabb 1%-a - amely a tisztánlátás kedvéért Amerika közel 330 milliós
lakosságából mindössze 20 milliót tesz ki - több mint kétszer annyi szén-dioxid-
kibocsátásért felelős, mint a világ legszegényebb 50%-át alkotó 3,1 milliárd
ember. (ezt olvassátok el most még egyszer! - VilagHelyzete megj.)