De nem csak ez, hanem több szén-dioxid-kibocsátásért is felelősek, mint az EU teljes
lakossága, az emberiség történetének egyik leggazdagabb és legiparosodottabb
társadalma.
Milyen furcsa tehát, hogy Davos és a Világgazdasági Fórum ragaszkodik ahhoz, hogy
mindannyian rovarokat együnk, ne birtokoljunk semmit, és csökkentsük a műanyag
szívószálak, repülőjáratok vagy autóutak fogyasztását, miközben semmi érdemlegeset nem
tudnak mondani erről a groteszk egyensúlytalanságról.
A Great Resetről készített 27 oldalas, lapozható összeállításomat itt
megtaláljátok, illetve minden támogatónak elküldöm a jövőben készülő további
rendszerező kiadványokhoz hasonlóan.
Nemcsak az oligarchák a hibásak, hanem az alárendeltjeik is, akik hozzájárulást gyártanak
az általuk teremtett világhoz, és az asztalukról származó maradékkal jutalmazzák őket.
Gondoljunk csak arra a közelmúltbeli, elkeserítő diskurzusra, amelyben az olyan amerikai
neoliberálisok, mint Matt Yglesias és Josh Barro naphosszat arról hencegtek, hogy nekik
magasabb a fogyasztásuk és a fogyasztási eszközök birtoklása, mint nekünk, szegény,
szerencsétlen európaiaknak.
Ahogy egy nemrégiben megjelent, a Green New Dealről szóló kiváló könyv is
megállapította, az amerikaiak leggazdagabb 10%-a felelős az ország szén-dioxid-
kibocsátásának 25%-áért.A világ népességének leggazdagabb 10%-a - amely csoportba minden bizonnyal a
milliomos Yglesias is beletartozik - felelős a világ szén-dioxid-kibocsátásának több
mint feléért.A globális szén-dioxid-kibocsátás harmadával való csökkenéséhez mindössze annyi
kellene, hogy a lakosságnak ez a 10%-a ugyanolyan szinten fogyasszon, mint az átlagos
európaiak, mint te vagy én: ez kétségtelenül kellemetlenség Yglesias és a hozzá hasonlók
számára, de világszerte emberek millióinak életét mentené meg. Ehelyett azonban a világ ég és
az életmódunk romlik, hogy ezek az emberek egyre többet és többet fogyaszthassanak.
Képzeljünk el egy olyan világot, amelyben egymilliárd amerikai él, ahogy Yglesias követeli: A Föld
még azt a mennyiséget sem engedheti meg magának, amennyink van.
Azzal, hogy nem foglalkozik ezekkel a nyilvánvaló egyensúlytalanságokkal, a zöld
mozgalom is cserbenhagyta az emberiséget. Ahelyett, hogy felkarolták volna az olyan
technológiákat, mint az atomenergia, amelyek lélegzetvételnyi időt adnának az emberiségnek,
hogy megállítsa a közelgő katasztrófát, a zöldek az ultraliberális szociális ügyek homályába és az
üres tiltakozás általánosító, megoldás nélküli vigasztaló takarójába süllyedtek.
Az, hogy a fukusimai válság, amelynek még az emberi egészségre gyakorolt helyi hatása is
erősen túlértékeltnek bizonyult, lehetővé tette a nyugati vezetők, például Merkel számára, hogy a
német zöldek követelésének megfelelően bezárják a német atomerőműveket és újra begyújtsák
az ország széntüzelésű erőműveit, a legmagasabb rendű katasztrófa volt.
Még a brit kormánypárt is a fosszilis tüzelőanyag-termelés bővítését tervezi, miközben a COP26
klímaértekezlet előtt, amely nem fog többet elérni, mint bármely más klímaértekezlet, állítólagos