Aztán ott vannak a vállalati beruházások: A közép-kelet-európai országokból nyugatra
hazaküldött külföldi nyereség és osztalék gyakran meghaladja a Brüsszelből érkező éves
átutalásokat. És egyébként is, az uniós pénzek nagy részét az infrastruktúrára költik, ahol a
nyugati cégek a befolyt összegek akár négyötödét is visszanyerik.
A pozitívum, hogy a régió ma már az ellátási lánc Powerhausa (így nevezi a Handelsblatt című
német pénzügyi lap). A régi EU kiszipolyozza az alkatrészeket, és beágyazza azokat a Kínába és
máshová irányuló exportba. Lengyelország megelőzi Franciaországot, Olaszországot és
Spanyolországot Németország beszállítójaként. Kelet-Közép-Európa egyben a régi EU
legfontosabb, és teljes egészében foglyul ejtett piaca is.
A német hegemónia függ tőle. Berlin 2020-ban 179 milliárd euró értékben exportált a tizenegy
országba, szemben az USA-ba irányuló 103 milliárd euróval, a Kínába irányuló 96 milliárd
euróval és az Oroszországba irányuló csekély 23 milliárd euró értékű exporttal.
A régió gazdaságai megfelelően növekedtek, de az egy főre jutó reál-GDP-re vonatkozó adatok
keserűen emlékeztetnek a még előttünk álló kihívásra. Lengyelország az uniós átlagnak csak
mintegy felét, a Cseh Köztársaság pedig kétharmadát termeli.
Ez persze elrejti a fejlett északnyugati országoktól való távolságot. Egy átlagos lengyel 26%-át
termeli annak, amit egy dán, egy cseh pedig körülbelül egyharmadát. Bulgária csupán 14%-át,
Románia pedig 18%-át termeli az egy főre jutó dán termelésnek.
❗ A legszókimondóbb feltáró beszélgetés ment le főáramú médiában
Magyarország kirablóiról! 30ezer milliárd dollárt loptak el a Tax Justice
Network szerint!
Vajon a közép- és kelet-európai országok valaha is
felzárkóznak?
Az esélyek nem túl biztatóak. A demográfia és Kína galoppozó önellátása eléggé fékező hatású,
de a gyarmati rendszer lehet a döntő tényező. Ahhoz, hogy a fejlett országok gazdagságát
élvezhessük, meg kell felelnünk a termelékenységüknek. Itt Közép-Európának kétségbeesetten
javítania kell szánalmas innovációján, de az uralmi státusz most komoly gátat jelent.
Az ágazati gazdaságban a legjobb értékláncok csúcsán nem helyi cégek ülnek. A
külföldiek lefölözik a legnagyobb hozamot és a nyereséget visszaküldik. Semmi sem
garantálja, hogy újra befektetnek. A legtöbb fejlesztést otthon végzik, és semmi sem
kényszeríti őket a megosztásra.
Az IMF megerősíti, hogy egyre inkább arra kényszerítik közép-kelet-európai leányvállalataikat,
hogy nagy értékű inputokat vásároljanak kívülről. A külföldi tulajdonú cégeket pedig elzárják a
növekedés klasszikus útjaitól, például a márkaépítéstől vagy a versenytársak felvásárlásától.
A közép- és kelet-európai régió tehát a hazai cégektől függ. Ezek általában kicsik, és
nehezen tudnak innoválni. Megküzdenek az EU bürokráciájával és rengeteg extra trükkel
küzdenek.