Keleten eközben az elit szégyenkezve hallgat, mert bűnrészesek egy háborús méretű népesség-
összeomlásban. Horvátország elvesztette népének csaknem negyedét (egzisztenciális
összeomlás, merte nyögni egy miniszterelnök). Románia, Bulgária és a balti három ország,
Litvánia, Észtország és Lettország a munkavállalók egyötödét veszítette el. Lengyelország
több mint tizedét vesztette el.
A társadalmi pusztítás szörnyű volt. A kórházakat kiürítették.
Az EU tíz országa közül, ahol a Covid-halálozás a legmagasabb, nyolc a közép- és kelet-európai
régióban található. Biztosak lehetünk benne, hogy az orvoshiány is hozzájárult a júniusig
összeszámolt 315 000 többlethalálozáshoz. Összességében a demográfiai katasztrófa
valószínűleg véget vetett a felzárkózás reményének. Beata Javorcik oxfordi professzor, a régió
fejlesztési bankjának, az EBRD-nek a vezető közgazdásza úgy ítéli meg, hogy
"Kelet-Európa előbb öregszik
meg, mint hogy meggazdagodna."
A másik váratlan következmény a közép- és kelet-európai üzleti élet radikális átalakulása
volt. Ez is tabutéma Berlinben és nyugati pontokon.
Készpénzben gazdag offshore cégek lecsaptak a lecsóra, és leütési áron felvásárolták a
vezető cégeket. Megmentettek néhány csődbe ment vörös óriásvállalatot (gondoljunk csak a
VW-re a Skodával a Cseh Köztársaságban, a Renault-ra a Daciával Romániában). De ez túl
messzire ment; az ezt követő újabb befektetésekkel az ipar és a szolgáltatások legtöbb
kulcságazatát ma már külföldről uralják.
Lengyelországban a feldolgozó- és kiskereskedelmi iparágak fele külföldi tulajdonban van,
főként nagyobb cégek formájában. A cseh és lengyel ipari export felét nem helyiek
adják. Magyarországon ez az arány négyötöd. Ez példátlan a kompetenciájukkal rendelkező
országokban. Hiszen a csehek emlékeznek arra, hogy 1938-ban olyan jólétben voltak, mint
Svájc és Svédország; a lengyelek és a magyarok pedig arra, hogy Spanyolországot
megelőzték az utóbbi polgárháborúja előtt.
Bontsuk ki a statisztikai sűrítményt és sajnos a
mérleg keserédes lesz.
Vegyük az elveszett munkásokat. A gazdag országok klubja, az OECD szerint a közép- és
kelet-európai országok az oktatásukra legalább 400 milliárd eurót adományoztak. Ez
messze meghaladja mindazt, amit Brüsszel küldött. (Lengyelország 160 milliárd eurót költött
a 2,6 millió távozó oktatására, eddig 138 milliárd eurót kapott).
A kelet-közép-európai bevándorlók által a nyugati GDP-nek adott lökés még ennél is
nagyobb. A hivatalos adatok szerint a régi EU több mint 1000 milliárd eurós hasznot húzott csak
a három, a Tanácsköztársaság előtti évben.