"az afgán és az iraki háború szinte teljes költsége
hitelből származik, amelynek nagy részét még
vissza kell fizetni".Amerika hitelezői között természetesen Kína is ott van, amely kihasználta, hogy a Nyugat
túlságosan elterelte a figyelmét azzal, hogy Afganisztán vadonjában megnyerte a hegyi falvak
törzsfőnökeit, próbát tett és kudarcot vallott egy működő liberális demokrácia bevezetésével
Irakban, majd az invázió által létrehozott Iszlám Állam kalifátus megsemmisítésével felgyorsította
a globális ipari dominanciára való felemelkedését.
Bizonyára nem véletlen, hogy csak most, hogy a terrorizmus elleni háború véget ér, a
Kínával való versengés végre behatolt az amerikai külpolitikai tudatba, annak ellenére, hogy
különcnek vagy akár rasszistának gúnyolták, amikor Trump akkori elnökjelölt a birodalom legfőbb
kihívásaként nevezte meg Kínát.
Még az infrastruktúráért és az állami kapacitásokért folytatott új hidegháborúban is, amely talán
az a csatatér, amelyen a megingó nemzetek versenyezni fognak, az ázsiai sikertelen háborúkra
elpazarolt pénzek - ahogy az Institute of Policy Studies kutatóintézet megjegyzi –
"több problémát is megoldhattak volna az
Egyesült Államokban, például az összes
diákadósság eltörlését 1,7 billió
dollárért [vagy] a teljes elektromos hálózat
szén-dioxid-mentesítését 4,5 billió dollárért".
De ott vagyunk, ahol vagyunk. A háború, az adósság és a figyelemelterelés húsz sikertelen
éve talán még nem vezetett Amerika összeomlásához, ahogy azt bin Laden lelkesen várta, de
az biztos, hogy hátrányos helyzetbe hozta az akkori egyedüli szuperhatalmat a globális
hegemóniához való jogáért folytatott közelgő versenyre való felkészülésben.
Ahogy Biden a kivonulást bejelentő beszédében megjegyezte, az afganisztáni kaland
feladása azért volt szükséges, mert "Amerika alapvető erősségeinek megerősítésére kell