Ez a 2015 és 2018 között Svédországot sújtó
kollektív őrület annyira egyedülállóan svédnek tűnt,
hogy feltételeztük, hogy valami ehhez hasonlót
lehetetlen lenne hazánkon kívül megismételni.
2016 - ban és 2017-ben ez az érvelés értelmet nyert. A menekültválság, amely állítólag
mindennek a kiváltó oka volt, egész Európára kiterjedő jelenség volt. Skandináv
szomszédainkat - történelmi és kulturális rokonainkat - azonban úgy tűnt, hogy ez nem
érintette. Ők nemcsak sokkal kevesebb menekültet fogadtak be, mint mi, hanem immunisnak
tűntek a politikai polarizációra és - őszintén szólva - a társadalmi pszichózis azon formájára is,
amely akkoriban Svédországban nagyon elterjedt.
A 2015 vége és 2018 vége között tartó svédországi "különleges időszak" oka (felületesen)
egyszerűnek tűnt: a menekültválság és a bevándorlás nagyobb kérdésköre.
Ebben az olvasatban az idővonal a következő: a szíriai fiú, Alan Kurdi halála és a török
tengerparton partra mosott holttestéről készült kép elterjedése segített meggyújtani a
humanitárius tüzet a svéd társadalomban.
Ez viszont egyre nagyobb polarizációt és dühöt váltott ki, amely az önző vagy "visszaeső"
svédek ellen irányult, akik más álláspontot képviseltek a menekültekkel kapcsolatban.
Túlságosan rasszisták, túlságosan megrögzöttek vagy túlságosan önzőek voltak ahhoz,
hogy meghallgassák a humanitárius felhívást.
Ebben az elbeszélésben a Svédországban ezekben a forradalmi években tapasztalható
tumultus a menekültkérdésre vezethető vissza. A társadalmi pánik ma már ismerős elemeit,
amelyek ezekben az években a mindennapi élet részévé váltak, mint például
- az emberek nyilvános kerülése politikai nézeteltérések miatt,