2019 - ben a világgazdaságot ugyanaz a kór gyötörte
ami a 2008-as hitelválságot is kirobbantotta, vagyis
a törleszthetetlen méretű adóssághegyek terhe.
Számtalan közüzemi vállalat nem tudott már annyi
profitot termelni, amennyire adósságai törlesztéséhez
szüksége lett volna és kizárólag csak új hitelek
felvételével tudott a felszínen maradni.
Egyre szaporodott az alig nyereséges, csökkenő
forgalommal, csökkenő jövedelmezőséggel, gyenge cashflow-val rendelkező és magasan
eladósodott "zombi-vállalatok" száma.
A repo-piac 2019 szeptemberi összeomlására ebben a gazdasági környezetben került
sor. Amikor a levegő már gyúelegyként telítődik robbanékony anyaggal, elég egy szikra,
hogy az egész belobbanjon. Minden mindennel összefügg. Egyetlen lepke szárnyának a
rebbenése valamelyik gazdasági szektorban az egész kártyavárat ledöntheti. Az alacsony
kamatokra épülő pénzügyi rendszerben a kamatok hirtelen megemelkedése földindulásszerű
megrázkódtatást okozhat a bankok, a fedezeti befektetési alapok, a nyugdíjalapok
gazdálkodásában, a kormánykötvények teljes piacán, mivel a hitelszolgálat megdrágulásával
kiszárad a rendszert olajozó likviditás.
Ez történt a 2019. szeptemberi "repokalipszis" idején is: a kamatlábak alig néhány óra
leforgása alatt 10,5 százalékra szöktek fel, kitört a pánik, ami átgyűrűzött a határidős és az
opciós piacokra, a devizapiacokra és minden más értékpapírpiacra, ahol a kereskedők
repóval finanszírozzák ügyleteiket. A leolvadást csak egy módon lehetett megakadályozni:
annyi likviditást kellett zúdítani a rendszerbe amennyit csak fel tudott venni – mint amikor
helikopterekről oltják az erdőtüzet.