2019 szeptembere és 2020 márciusa között a Fed több mint 9 ezer milliárd dollárt
pumpált a bankrendszerbe, az amerikai GDP 40 százalékát.
A fősodratú narratíva tehát visszájára fordítva hangzik pontosan:
A tőzsdék nem azért kerülték el a krachot 2020
márciusában, mert zárlatot vezettek be, hanem azért
kellett zárlatot elrendelni, mert már megindult a
tőzsdekrach.
A zárlattal együtt fel lettek függesztve az üzleti tranzakciók is, ami beszorította a
hitelek iránti keresletet, vagyis megfékezte a lavinát.
Más szóval a pénzügyi architektúrát olyan rendkívüli monetáris intézkedésekkel lehetett csak
átalakítani, ami a gazdaság motorjának a leállítását feltételezte. Amennyiben a pénzügyi
rendszerbe pumpált összegek eljutottak volna a reálgazdaság szereplőihez, az katasztrofális
következményekkel járó monetáris cunamit zúdított volna rá a világra.
Ellen Brown közgazdász szavaival élve:
"egy újabb mentőakcióról van szó, de
most egy járvány álcája alatt."
Hasonlóképpen John Titus és Catherine Austin Fitts is azon a véleményen vannak,
hogy a Covid-19 volt az a varázsszer, amivel a Fed végre tudta hajtani a BlackRock
"közvetlen finanszírozási" (going direct) tervét.