Annak ellenére, hogy Johnson önjelölt "Sinophile" és kezdetben Kína-párti külpolitikát
hirdetett a Brexit utáni alternatív piacok szükségessége miatt, az USA és az Európa után új
ellenfelet kereső jobboldali képviselők nyomása - a változó geopolitikai kontextus közepette -
tarthatatlanná tette a Kínával való jobb kapcsolatokat.
Az Egyesült Királyságnak komoly partnerként van szüksége Pekingre, de az olyan
kezdeményezésekkel, mint az Aukus, már megmutatta, hogy melyik oldalon áll.
Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy Oroszország és Kína már nemigen hajlik arra,
hogy Nagy-Britanniát jóhiszemű cselekvőnek tekintse.
✅ Peking már régóta törekszik arra, hogy mélyebb gazdasági kapcsolatokat építsen ki
Nagy-Britanniával, de az ellene megnyilvánuló buzgalom és a nyilvánvaló elszigetelés
irányába tett lépések meglepték Kínát is.
Sokat mond, hogy David Davis volt kabinetminisztert idézte a Politico, aki szerint Nagy-
Britanniának az a küldetése, hogy "rávegye Kínát, hogy civilizált módon viselkedjen" - ez a
kijelentés csak azt a sértő üzenetet küldi Pekingnek, hogy Nagy-Britannia továbbra is
bocsánatkérő, arrogáns és változatlanul a birodalmi időkben maradt.
Ilyen hozzáállással szembesülve nem csoda, hogy Kína az Argentínával való új stratégiai
partnerségen keresztül igyekezett ellensúlyozni az Egyesült Királyságot és megismételte
Buenos Aires támogatását a Falkland-szigetek kérdésében.
Ez egyfajta fatalizmust képvisel Kína gondolkodásában - hogy hiábavaló egyszerűen arra
kérni Nagy-Britanniát, hogy változtasson vagy működjön együtt és hogy a Londonból érkező
ellenséges magatartásra több foggal kell válaszolni.
Moszkvában valószínűleg hasonlóan vélekednek, miután úgy tűnt, hogy Truss elképzelése a
tárgyalásokról fenyegetőzésből áll.
Felmerül a kérdés, hogy valóban megéri-e a diplomácia az Egyesült Királysággal?
És ami ennél is lényegesebb: Nagy-Britannia valóban olyan fontos, mint amilyennek mutatja
magát? Végül is Truss szankciókkal való fenyegetése nem fogja meghatározni az ukrajnai
helyzet kimenetelét, bármi is történjék.
ℹ Összefoglalva:
most egy olyan brit külpolitikát látunk, amely nagy a retorikában, kevés a tartalom, nagy a
fenyegetés és kevés a megoldás és úgy tűnik, hogy teljesen elvetett minden ésszerű
elképzelést arról, hogy mi a nemzeti érdek.
A Brexit Nagy-Britannia bohózattá vált, amely nem érdemli meg, hogy komolyan vegyék a
nemzetközi színtéren.
(Írta: Tom Fowdy brit író és elemző a politika és a nemzetközi kapcsolatok területén,
elsősorban Kelet-Ázsiával foglalkozik.) (A teljes cikket fordította: SBG Buddha -
VilagHelyzete)