Az persze világos, hogy a washingtoni döntéshozók nem idióták, függetlenül attól, hogy
mik hangzanak el orosz tv beszélgetésekben, vagy miket irkálnak össze blogokban. Az
USA pontosan tudja, hogy milyen helyzetben van. Ezen kívül azzal is tisztában vannak,
hogy Oroszországnak nincs tervbe véve a megsemmisítésük, Oroszország
egyenlőségi alapon hajlandó az együttműködésre.
Érdekes módon, az Egyesült Államok politikai és szocio-gazdasági helyzete miatt,
számukra egy ilyen együttműködés nem elfogadható. A szükséges reformok bevezetése
előtt, valószínűleg gazdasági összeomlás és szociális robbanás fog bekövetkezni a
moszkvai és a pekingi segítség ellenére, különösen, ha meggondoljuk, hogy ezzel egy
időben az Európai Uniónak is reformokat kell bevezetni.
Ráadásul az Egyesült Államokban kialakult politikai elit
az elmúlt 25 év alatt hozzászokott a Világ birtoklásához.
Egyszerűen fogalmuk sincs arról, hogyan lehetne ezen
változtatni bárki által. Az Egyesült Államok uralkodó
elitje számára (nem annyira az oligarchák, mint inkább az
adminisztráció bürokratái) totálisan elfogadhatatlan, hogy
az alárendelt népek sorsának a
meghatározásáról átálljanak az egyenlőségi alapon
rendezett tárgyalásokra. Ez valószínűleg egyenértékű lenne azzal mintha Gladstone vagy
Disraeli számára felajánlanák a Zulu királyság miniszterelnökségét Cetshwayo kaMpande
alatt. Tehát, ellentétben Oroszországgal, ahol békére van szükség a kifejlődéshez, az
Egyesült Államok a háborút alapvető fontosságúnak tartja.
Elvileg minden háború az erőforrásokért küzd. Tipikusan az a győztes, akinek több
erőforrás áll a rendelkezésére, és a végén több katonát, tankot, hajót és repülőt tud
hadrendbe állítani. Ennek ellenére néha előfordul, hogy a stratégiai hátrányban lévő
fordítani tud a helyzeten a harctéri taktikai győzelemmel. Példa lehet erre Nagy Sándor,
Nagy Frigyes, valamint Hitler 1939- 1940 - es hadjárata.
Atomhatalmak közvetlenül nem állhatnak egymással szemben (nem
konfrontálódhatnak) éppen ezért erőforrásaik bázisai kimagasló fontossággal
bírnak. Ez az oka annak, hogy Oroszország és az Egyesült Államok kétségbeesetten
kerestek szövetségeseket az elmúlt év alatt.
Ezt a versenyt Oroszország nyerte meg. Az Egyesült Államok csak az Európai Unióra,
Kanadára, Ausztráliára, Japánra és szövetségeseire számíthat (de nem mindig feltételek
nélkül). Ezzel szemben Oroszországnak sikerült csatasorba állítania a BRICS
országokat, aminek következtében sikerült megszilárdítani helyzetét Latin
Amerikában, és elkezdte átvenni az USA helyét Ázsiában, és Észak Afrikában. Ez
természetesen nem világos, de ha figyelembe vesszük az ENSZ szavazások eredményeit és
feltételezzük, hogy az Egyesült Államokat hivatalosan nem támogatók az oroszok mellett
állnak, akkor kiderül, hogy Moszkva mögött álló országok együttesen a világ GDP
értékének a 60 százalékát, a populáció kétharmadát, a szárazföldnek pedig több mint
háromnegyedét bírják. Ezek szerint Oroszországnak sikerült több erőforrást
megkaparintani.