Jonathan Franzen - A világ végének vége

központi alakja egy-egy kivételes szépségű nő, akit éppen azért
választ főszereplőnek, hogy ezáltal is bonyolultabbá tegye a
rokonszenv kérdését.
A vigasság háza (1905) hősnőjét, Lily Bartot egy szépségétől
elkápráztatott férfi, Lawrence Selden szemével pillantjuk meg,
aki véletlenül fut össze vele a Grand Central pályaudvaron.
Seldennek az az első gondolata, hogy vajon mit keres Lily a
pályaudvaron, majd azon tűnődik, „milyen jellemző rá, hogy
mindig spekulációkat vált ki az emberekből, hogy a
legjelentéktelenebb tette is valami messzire mutató szándék
következményének tetszik”. Selden számára elképzelhetetlen,
hogy egy nő, aki annyi szépség birtokosa, mint Lily, ne folyvást
azon töprengjen, hogyan használhatná ki ezt az előnyt. És
Seldennek ebben igaza is van – Lily anyagilag szorult
helyzetben van, és kénytelen minduntalan az egyetlen,
mindenkor rendelkezésére álló pénzforráshoz folyamodni – ám
egyszersmind téved is. Lilynek az a végzete, hogy sosem képes
összeegyeztetni a távlati elképzeléseit pillanatnyi vágyaival,
illetve ingatag erkölcsi érzékével.
Látszólag az olvasónak semmi oka sincsen, hogy
rokonszenvet érezzen Lily iránt. Az élet azon a társadalmi
szinten, ahová törekszik, unalmas és steril, amint azt maga is jól
tudja, továbbá tökéletesen egocentrikus lény, képtelen őszinte
jóindulatra, önelégülten hasonlítgatja a maga külsejét más nők
megjelenéséhez, intellektuális élete szóra sem érdemes, az
egyetlen rokon lélektől (Selden) annak szerény jövedelme miatt
elhidegül, és sohasem fenyegeti az a veszély, hogy éheznie
kellene. Lényegileg Lily a legrosszabb fajta társasági lány,