VÉDJÜK MEG, AMIT SZERETÜNK
Tavaly szeptemberben, mivel olyan ember vagyok, aki az
átlagnál jobban törődik a madarakkal, nagy figyelemmel
követtem az új futballstadion építkezésének a fejleményeit,
melyet Minneapolis városa épített a Vikingeknek. A becslések
szerint a stadion üvegfalai évente több ezer madár pusztulását
fogják okozni, ezért a helyi állatvédők azzal a kéréssel fordultak
az építtetőkhöz, hogy használjanak bizonyos fajta mintázott
üveget, miáltal csökkenteni lehetett volna a veszélyt, hogy a
madarak beleütköznek; ez az üveg a költségek egy százalékának
az egytizedével növelte volna meg a stadion árát; a beruházók
elutasították a kérést. Körülbelül ugyanekkor történt, hogy a
National Audubon Society kiadott egy sajtóközleményt,
amelyben kijelentette, hogy az Amerika madarait fenyegető
„legnagyobb veszély” a klímaváltozás, és azt jósolta, hogy félő,
2080-ra az észak-amerikai madárfajok „csaknem felének”
megszűnik az élőhelye. Az Audubon közleményét átvette és
gyanútlanul továbbterjesztette az országos és a helyi média is,
többek között a minneapolisi Star Tribune, melynek a
madárügyi bloggere, Jim Williams sietett is levonni az
óhatatlanul adódó következtetést: Mi értelme van a stadion
üvegfalairól vitatkozni, amikor a madarakat fenyegető igazi
veszély a klímaváltozás? Ahhoz képest néhány ezer madár
halála „semmiség”, mondta Williams.