Jonathan Franzen - A világ végének vége

kimerítése, a vegyszerek és a műanyaghulladék
környezetszennyezése, valamint az invazív fajok terjedése.
Számtalan faj, köztük szinte az összes észak-amerikai madárfaj
számára a klímaváltozás ennél sokkal távolabbi, és másodlagos
fenyegetés. A madarak akut stresszre adott válaszát még nem
tanulmányozták kellőképpen, de tudjuk, hogy az elmúlt sok
tízmillió év során nemegyszer alkalmazkodtak már ilyen
helyzetekhez, aminthogy manapság is lépten-nyomon
meglepetéseket okoznak – a császárpingvinek az antarktiszi
jégtakaró olvadásával áthelyezik költőhelyüket, a kis hattyúk
elhagyják a vizet, és megtanulnak magvakat gyűjteni a
megművelt földekről. Nem minden faj lesz képes
alkalmazkodni. De minél nagyobb, egészségesebb és
változatosabb lesz a madárnépesség, annál nagyobb lesz az
esélye, hogy sok faj fog fennmaradni, sőt gyarapodni. A
fajpusztulás megakadályozásához nem elég csak a károsanyag-
kibocsátást fékezni. Haladéktalanul mindent meg kell tennünk
avégett, hogy minél több vadon élő madár maradjon életben. Meg
kell védenünk a már ma is kipusztulással fenyegetett fajokat,
csökkentenünk kell az észak-amerikai madárnépességet
megtizedelő veszélyeket, nagyszabású környezetvédelmi
beruházásokra van szükség, különösen olyanokra, amelyek a
klímaváltozásra is tekintettel vannak. A természet gondját a
szívükön viselő embereknek azonban korántsem csak ezekre a
dolgokra kellene gondolniuk. Csakhogy már ezekkel sincs
semmi értelme foglalkozni, ha a globális felmelegedés
problémája önmagában is felemészti a természetvédő
szervezetek minden erőforrását.