Jonathan Franzen - A világ végének vége

alacsonyabb szinteken élő fajok egyre feljebb húzódnak a
lejtőkön. Az Amazon Conservation tevékenysége az alacsony
hegyek közt elterülő Manú Nemzeti Park esőerdőire
koncentrálódik, melyek kiterjedése nagyobb, mint egész
Connecticuté. A park területe, melyet a külvilággal való
érintkezést kerülő bennszülött törzsek laknak, jogilag teljes
védelmet élvez mindenféle behatolási kísérlettel szemben, az
illegális próbálkozások azonban, mint minden trópusi ország
nemzeti parkjaiban, napirenden vannak. Az Amazon
Conservation egyrészt igyekszik védeni a magasabban fekvő
lejtőket és vízgyűjtő területeket, másrészt megpróbálja
megerősíteni a parkot körülvevő ütközőzónát, melyet súlyosan
veszélyeztet a fakitermelés, az erdőirtás révén terjeszkedő
mezőgazdálkodás, és a különösen Madre de Dios körzetében
elharapózott illegális aranybányászat. Ha egy félig amerikai
kézben lévő NGO, mint az Amazon Conservation, politikailag
egyáltalában megtehetné, hogy egyszerűen felvásárolja a
területeket, ezt anyagilag akkor sem engedhetné meg magának.
Ehelyett arra törekszenek, hogy kis rezervátumokból,
önfenntartó falusi gazdaságokból, és nagyobb kiterjedésű,
állami földeken kialakított „koncessziós” természetvédelmi
területekből védőövezetet hozzanak létre a Manú körül.
A hegyekből a síkságra levezető kilencven kilométeres úton
csaknem hatszáz madárfaj látható. Az országút egy régi erdei
csapást követ, amelyen azelőtt kokaleveleket szállítottak az
alföldről a prekolumbián hegyi civilizációknak. A mai
országutat kísérő ösvényeken az Amazon Conservation kutatói
békésen együtt élnek az újkori kokakereskedőkkel. Az út a Villa