Jonathan Franzen - A világ végének vége

Carmen, egy régi hacienda közelében ér le a síkságra, ahol ma
oktatási központ működik, ökoturisták számára kialakított
turistaszálló, meg egy kísérleti gazdaság, melyben egy bioszén
nevű anyagot tesztelnek. Hulladékfát dolgoznak fel szénégető
boksáikban, majd a faszenet porítják, és talajjavításra
használják. Ez az olcsó eljárás alternatívát kínál a
földműveseknek az erdőégetés helyett, ami elpusztítja az
erdőket, hogy aztán az így nyert termőföld hamar kimerüljön,
és újabb erdőket kelljen felégetni. Még az olyan, a szén-dioxid-
kibocsátásuk miatti rossz lelkiismeretüket megnyugtatni kívánó
gazdag országok, mint Norvégia, sem tudnak megmenteni
egyetlen esőerdőt sem pusztán a terület megvásárlása és aztán
bekerítése által, mert semmilyen kerítés sem elég erős, hogy
ellenálljon a helyi társadalom nyomásának. Az erdőt úgy kell
megmenteni, hogy a fák kivágása helyett más megoldást
kínálunk a benne élő embereknek.
A Villa Carmen melletti indián falu, Santa Rosa de Huacaria
kacikája, Don Alberto Manqueriapa körülvezetett az Amazon
Conservation segítségével létesített halgazdaságban és a hozzá
tartozó halkeltetőben. A nagyobb szabású halgazdaságok a világ
más tájain ökológiailag nagyon is problematikusak, az Amazon
medencéjében azonban az ilyen kisebb gazdaságok, melyekben
helyi halakat tenyésztenek, például pacut, az állati fehérje
leggazdaságosabb, és egyúttal környezetileg a legkevésbé
kártékony forrásai. A huacariai halgazdaság harminckilenc
családot lát el halhússal, míg a fölösleget pénzzé teszik. Ebéd
közben – a pacut jukkalevelekbe göngyölve, a két végén
levelekkel bedugaszolt bambuszcsődarabokban sütik, nyílt