Jonathan Franzen - A világ végének vége

énekesmadarat és vándormadarat ölnek meg személyes
elfogyasztásra, haszonszerzésből, sportból és csupáncsak merő
élvezetből is. Válogatás nélkül öldösik a madarakat, ami
különösen súlyosan érinti azokat a fajokat, melyeket amúgy is
megtizedelt már fészkelőhelyük pusztulása vagy elaprózódása.
A Mediterráneumban darvakra, gólyákra és olyan nagy testű
ragadozó madarakra is lőnek, melyek megmentésére
északabbra eső országokban sok millió eurós projekteket
indítanak. Egész Európában meredeken csökken a
madárpopuláció, és ennek egyik oka a Földközi-tenger
környékén folyó gátlástalan mészárlás.
A legnotóriusabbak az olasz vadászok és vadorzók; az olasz
erdők és lápvidékek egész éven át hangosak a puskaropogástól
és a lecsapódó énekesmadár-csapdák csattanásától. Ínyenc
franciák a tilalom ellenére is zavartalanul fogyasztják a kerti
sármányt, és a vadászható madarak Franciaországban
páratlanul hosszú listáján számos veszélyeztetett faj is
megtalálható. Spanyolország több vidékén ma is elterjedt
szokás énekesmadaraknak csapdát állítani; a máltai vadászok,
akik nem érik be a szigeten kínálkozó szerény zsákmánnyal,
ehelyett az átvonuló ragadozó madarakra lövöldöznek; a
ciprusiak mondhatni ipari méretekben „szüretelik” a
poszátákat, és hatalmas adagokban fogyasztják, dacolva a
törvénnyel.
Az Európai Unióban azonban legalább elvileg korlátozzák a
költöző madarak irtását. A közvélemény a természetvédőket
pártolja, és több civilszervezet is segíti a kormányokat a
törvények betartatásában. (Szicíliában például, ahol azelőtt