Nem arról van szó, hogy a nyugati politikusok nem hajlandóak hallgatni a
külpolitikai elemzőkre - csak a rossz elemzőkre hallgatnak.
"A nyugati szakértők között nem volt egység,
egyáltalán nem volt konszenzus. Főleg az amerikai és
európai külpolitikai realisták voltak azok, akik a
NATO bővítésének veszélyeire figyelmeztettek. A
probléma az volt, hogy a hidegháború vége után a
realisták befolyása a nyugati külpolitikai
intézményrendszerben jelentősen csökkent" - mondta Szuszlov az
RT-nek.
Szerinte miután a hidegháború véget ért, a liberális álláspont gyorsan népszerűvé vált a
nyugati szakértői körökben és a politikai döntéshozók körében.
❗ "Az elképzelés először is az volt, hogy Oroszország
a küszöbön álló és visszafordíthatatlan hanyatlás
állapotában van, és nem mer kihívást intézni a
Nyugathoz semmilyen formában.
Úgy vélték, hogy Oroszország előbb-utóbb beáll a
sorba és csatlakozik a "történelem jobb oldalához" (a
Nyugat szemszögéből), beilleszkedik a NATO-központú
európai paradigmába, és alárendelt pozíciót foglal el
a világpolitika perifériáján.
Ez volt a liberálisok és a neokonzervatívok által
képviselt vízió, és egyértelműen dominált a realisták
álláspontja felett" - mondta.
Ez csak természetesnek tűnt. A Szovjetunió összeomlása után sokan úgy érezték, hogy az
erőegyensúly és a nemzetközi kapcsolatok korábbi mintái hirtelen elavulttá váltak. Úgy
gondolták, most minden más lesz - a nemzetközi kapcsolatokat vadonatúj megfontolások
fogják vezérelni, míg a realistáké, a geopolitikáról alkotott elképzeléseikkel együtt a
homályba vész.
A Francis Fukuyama által az 1990-es években képviselt "történelem vége" koncepció ebben
az időszakban nagy teret nyert.
Köztudott, hogy Fukuyama értelmezése nagy hatással volt George W. Bushra és
külpolitikájára. A történelem vége és az utolsó ember című könyvében azt hirdette,
hogy az ideológiai konfrontáció, a tekintélyelvűség, a forradalmak és a háborúk kora