végleg véget ért, mivel végül minden állam az Egyesült Államok mintájára a liberális
demokráciát fogja elfogadni.
Fukuyama most a jelenlegi ukrajnai konfliktus kimenetelére vonatkozóan tesz
jóslatokat. Úgy véli, hogy Oroszország katonai veresége Ukrajnában küszöbön áll és
ez azt fogja eredményezni, hogy Kína nem meri majd megszállni Tajvant. Ez Fukuyama
szerint feléleszti majd 1989 szellemét, ami megragadja az emberek szívét, és visszavezeti a
világot a "történelem vége" felé vezető útra.
A RAGADOZÓ MEGÉRZI A GYENGESÉGET
Az igazat megvallva, Oroszország okot adott a nyugati politikusoknak arra, hogy
kételkedjenek a realista szakértők értékelésében.
"Az 1990-es években, sőt a 2000-es évek elején
Oroszország gyengének tűnt. Nem állt elég
határozottan és egyértelműen a NATO bővítése ellen,
sőt, bizonyos mértékig még megkönnyítette is a
bővítést" - mondta Szuszlov.
Véleménye szerint már az 1997-ben aláírt Alapító Okirat is meggyőzte a Nyugatot arról,
hogy Moszkva kész szemet hunyni a NATO bővítése felett.
Ez a dokumentum határozta meg az orosz-NATO kapcsolatokat az elmúlt 25 évben,
egészen az Ukrajna elleni orosz támadás kezdetéig. Megerősítette a felek elkötelezettségét
az európai nemzetek eredendő joga mellett, hogy "megválasszák a saját biztonságuk
garantálásának eszközeit".
Ezt a formulát Jens Stoltenberg NATO-főtitkár évekig arra használta, hogy megmagyarázza,
miért nem volt Oroszországnak beleszólása Grúzia vagy Ukrajna szövetséghez való
csatlakozásába.
"Oroszország valóban több fontos rendelkezést is
biztosított abban a dokumentumban, de ugyanakkor
jelezte, hogy a bővítésről szóló megállapodás
lehetséges. Általánosságban a törvény megmutatta,
hogy Oroszország nem fog háborút indítani a NATO vagy
a csatlakozó államok ellen" - mondta Szuszlov.
Az Alapító Okirat jogi alapot adott a szövetségnek az új tagok felvételéhez, de ami igazán
biztosította a nyugati politikusokat arról, hogy Oroszország kész engedélyezni a bővítést, az
a volt szovjet köztársaságok, Lettország, Litvánia és Észtország csatlakozása volt.