Érdekes módon, amikor ez a vita 1997-ben éppen csak elkezdődött, Joe Biden, a
Szenátus Külügyi Bizottságának akkori elnöke azzal érvelt, hogy Oroszország
beleegyezik abba, hogy a NATO felvegye Lengyelországot, Magyarországot és a Cseh
Köztársaságot a katonai blokkba, de a balti államoknál meghúzza a határt.
"Azt hiszem, az egyetlen hely, ahol rövid távon a
legnagyobb megdöbbenést okozná, az lenne, ha a balti
államokat most vennénk fel" - mondta a leendő amerikai elnök.
Végül a balti államokat felvették a szövetségbe. Meghívást 2002-ben kaptak, 2004-ben pedig
teljes jogú tagok lettek.
⚫ "Hogyan reagált Oroszország? Megint nem tett
semmit. Igazán csak akkor állt ki a bővítés ellen,
amikor a NATO megpróbált Grúziára és Ukrajnára is
kiterjedni. Ezért jutottunk oda, ahol most vagyunk" -
mondta Szuszlov.
MI LESZ A KÖVETKEZŐ LÉPÉS
A valóság egyértelműen megváltozott. Az Oroszország és a Nyugat közötti
kapcsolatok jelenlegi dinamikája nem hagy kétséget afelől, hogy a NATO
potenciálisan előrenyomulhat Oroszország határai felé.
Szuszlov szerint ez, valamint a kortárs nemzetközi kapcsolatokban megfigyelhető egyéb
tendenciák megerősítik a realisták pozícióját.
"Kétségtelen, hogy most a realista iskola
újjáéledésének vagyunk tanúi. Ennek nemcsak az
ukrajnai konfliktushoz van köze, hanem az USA és Kína
közötti konfrontációhoz is.
Ismét azt látjuk, hogy a földgolyón belüli
erőviszonyok eltolódása az egyetlen legfontosabb
tényező - ez az, ami mindent mozgásba hoz és alakítja
a nemzetközi rendszert.
A globális hatalmi egyensúly újbóli eltolódása
diktálja a nemzetek közötti kapcsolatok állapotát:
Kína túl erős lett, az USA pedig megpróbálja
megfékezni" - mondta.