A Donbassz "különlegessége" azonban nem tűnt el. A vita arról, hogy hogyan kezeljék a
területet, egészen 1923-ig tartott. A régió helye az új rendben egyáltalán nem volt
egyértelmű. Városai többnyire oroszok voltak mind nyelvük, mind önazonosságuk
tekintetében.
A megszálló német erők azonban kollaboráns ukrán kormányt állítottak fel. Mind a németek,
mind az ukránok politikai ellenfeleket és a vörösökkel való szimpátiával gyanúsítottakat
lelőtték. Ezzel egyidejűleg az ukrán kormány elkezdte az "ukránosítás" politikáját -
kísérletet tett arra, hogy saját nyelvét és identitását ráerőltesse a helyi lakosságra.
Az egyik első parancs így szólt:
„A Harkovi terület összes állami
intézményében minden ügyintézés csak
ukrán nyelven történhet".Egy másik előírás az volt, hogy "minden intézménynek
három napon belül le kell cserélnie a
táblákon, plakátokon és hirdetményeken
található összes írást ukrán nyelvre...
A vezetők azon kijelentései, amelyek
szerint lehetetlen három nap alatt
lecserélni az írást, nem tekinthetők
meggyőzőnek, mert már vannak olyan
intézmények, amelyek teljesítették ezt
a parancsot... Ha a meghatározott
határidőn belül nem cserélik le a
táblákat, plakátokat, hirdetményeket
stb. az államnyelvet tartalmazó
feliratokra, akkor a járások, a
közlekedési osztályok és a
postahivatalok kijelölt vezetőit az
Ukrán Népköztársaság törvényei szerint
szigorúan megbüntetik."