figyelmünket oda-vissza annak a pillanatnak az emléke vagy mentális képe
és a jelenlegi testi érzeteink között. Ne ítélkezzünk, csak figyeljünk.
Most haladjunk vissza még messzebb az időben, és gondoljunk egy
körülbelül egy hónappal ezelőtti vagy akár még korábbi alkalomra, amikor
a leginkább olyannak éreztük magunkat, amilyenek lenni szeretnénk;
amikor teljesnek éreztük magunkat. Tartsuk meg ez a képet a lelki szemeink
előtt, és figyelmünket ismét váltogassuk a kép és a belső testi érzeteink
között. Ingázzunk ide-oda, érezzük a ritmust, ahogy a tudatosságunk az
emlékről az érzetre, az érzetről az emlékre vándorol. Terjesszük ki az
érzetet, hogy teljes testünknek tudatában legyünk.
Most gondoljunk arra, hogy kinyitjuk a szemünket, és visszatérünk a
szobába. Amikor készen állunk, lassan nyissuk ki a szemünket, és nézzünk
az előttünk fekvő különleges tárgyra. Nézzük a tárgyat, és ingázzunk a kívül
levő tárgy megfigyelése és a belső tapasztalás között, és megint érezzük a
figyelem váltogatásának ritmusát a testünkben. Ahogy visszatérünk a
világba, végezzünk néhány testhatárgyakorlatot, szorítsuk meg az izmainkat
a kezünkkel vagy finoman kopogtassuk meg különböző testrészeinket.
Az ötödik lépés – Az aktiváció követése: érzetek, képek,
gondolatok és érzelmek
Előkészületek
Ha azon kaptuk magunkat, hogy értelmezni akarjuk az előző fázisban
követett érzeteket, vagy valamilyen jelentőséget tulajdonítunk nekik,
próbálkozzunk meg az alábbi módszerrel, miközben az ötödik fázisban
tovább gyakoroljuk a követést. Ha felbukkant bennünk egy gondolat, és
kellemetlen érzetet aktivált, ezt mondjuk magunknak: „Támadt egy
gondolatom. Mit veszek most észre a testemben?”
Ha visszairányítjuk figyelmünket a testünkre, a testi érzeteinken
nyomon követhetjük a gondolat hatásait. Ha nem ismerjük fel, hogy a
gondolat csupán gondolat, az általa kiváltott kellemetlen érzet addig
erősödhet, mígnem végül félelem, szorongás vagy pánik tör ránk.
Másképpen fogalmazva: visszahozzuk magunkat a testünkbe, és még a
felbukkant gondolatot is észleljük, de megállapítjuk róla, hogy csupán
gondolat. Ha nem ismerjük föl, hogy a feszültséget egy gondolat okozta,
súlyosabb reakcióra számíthatunk, és azt hisszük majd, hogy valami rossz