nekivezet egy babának – szinte biztosan a feldolgozatlan traumatikus
eseményre adott reakciók. Ez a tevékenység akár a trauma pontos
újrajátszása is lehet, de lehet, hogy nem az. A traumás stressz egyéb jelei
lehetnek:
- állandóan ő akar irányítani
- visszatér korábbi, már meghaladott viselkedésmintákhoz (például
újra szopja a hüvelykujját) - kontrollálhatatlan dührohamokban tör ki
- hiperaktív
- könnyen megijed
- éjszaka gyakran fél vagy rémálmai vannak
- alvás közben dobálja magát
- éjszaka bepisil
- képtelen koncentrálni az iskolában, feledékeny
- ellenségesen viselkedik, vagy gátlásos, visszahúzódik, fél
- extrém mértékben ragaszkodik
- hasfájás, fejfájás vagy egyéb ismeretlen eredetű panaszok gyötrik
Ha nem tudjuk eldönteni, hogy valóban traumás reakció-e a
megszokottól eltérő viselkedés, említsük meg az ijesztő eseményt, és
figyeljük meg, hogyan reagál rá a gyermek. A traumatizált gyermek nem
szívesen emlékszik vissza a történtekre, vagy éppen izgatottá válik,
megrémül, és megállíthatatlanul dől belőle a szó.
Tudnunk kell, hogy ha a gyermek ki is nőtte a szokatlan
viselkedésmintákat, még nem feltétlenül szabadult meg attól az energiától,
amely miatt ezek a minták kialakultak. A traumás reakciók azért
rejtőzködhetnek éveken keresztül, mert az egyre érettebb idegrendszer már
kontrollálni képes a felesleges energiát. Ha a gyereket emlékeztetjük arra az
ijesztő eseményre, amely a megváltozott viselkedést évekkel korábban
kiváltotta, könnyen előfordulhat, hogy felszínre hozzuk a traumából
visszamaradt energia jeleit.