ÖTVENHETEDIK JELENET
Gofrinap
Lassan eltelt egy év, mióta Greta súlygörbéje végre újra felfelé mutatott.
Most minden nap pontosan ugyanazt eszi. Ebédre két palacsintát rizzsel,
amit ő maga melegít meg és egyedül fogyaszt el a napköziben. Mindig
mindent magában eszik. Soha nem tesz rá szószt vagy bármiféle feltétet.
Nem tesz rá lekvárt vagy vajat. Amit eszik, az legyen az, ami: Greta
rendkívül érzékeny az ízekre és szagokra. Vacsorára főtt tésztát fogyaszt
szójával, két krumplit és egy avokádót.
Greta egyszerűen nem szeret új ételeket megkóstolni. Viszont nagyon
szereti megszagolni a különböző ételeket. Amikor a legrosszabb állapotban
volt, órákat töltött azzal, hogy végigkutatta az éléskamrát, és minden egyes
élelmiszercsomagot megszagolt. És ha néha-néha házon kívül étkezünk,
akkor végigszaglássza az étterem teljes saláta- vagy reggelikínálatát. Ha
nincs svédasztal, akkor talál valami mást.
Egy alkalommal az egyik boltban ételkóstolót tartottak, meg lehet kóstolni
egy darabka gofrit lekvárral és tejszínhabbal. Greta odamegy, végigszagolja
mind a tíz gofrit, ami ott sorakozik a kis asztalon.
- Akkor most edd is meg! – mondja neki az eladó, mikor Greta már épp
arra készül, hogy a lekváros tejszínhabba is belenyomja az orrát.
Egész testében megdermed, amikor a gofris nő rászól. - Asperger-szindrómája van – sietek lányom segítségére. – És szelektív
mutizmus. Csak a legközelebbi hozzátartozóival beszél, és evészavara van,
tehát nem tudja mindezt megenni. De nagyon szeret mindent megszagolni –
magyarázom, és igyekszem a lehető legbarátságosabb és legalázatosabb
mosolyt varázsolni az arcomra. A nő arcán viszont fikarcnyit sem enyhül a
szigor.