Oded Galor - Az emberiség utazása

átállt a földművelésre, valamint szarvasmarhát, juhot és kecskét tenyésztett, és
továbbra is alkalmazkodott az új környezetéhez. A mezőgazdasági társadalmak
jelentős technológiai előnyre tettek szert a többiekkel szemben, és ez az előny
még évezredekkel később is éreztette hatását. Az olyan technológiai újítások,
mint az öntözés és a különböző termesztési módok, magasabb terméshozamot
eredményeztek, ami pedig a népsűrűség növekedéséhez vezetett. Ez támogatta az
egyes szakmák létrejöttét, ami pedig létrehozta a nem élelmet előállító osztályt,
amelynek feladata a tudásteremtés volt. Az ő tevékenységüknek köszönhetően
további technológiai fejlődés következett be, de a fejlődés útjára lépett a
művészet, a tudomány és az írás is, s ezzel az emberiség eljutott a civilizáció
kezdetéig. Az emberek élőhelye fokozatosan átalakult: a gazdaságokból falvak
lettek, a falvak pedig fallal körülvett városokká nőttek. A nagyvárosokban
csodálatos paloták, templomok és erődök jelentek meg. Ezek lettek a bástyái a
társadalmat irányító elit rétegeknek, amelyek félelmetes hadseregeket hoztak
létre, és lemészárolták ellenségeiket a földért, a tekintélyért és a hatalomért vívott
csatákban.
Fajunk történelmének nagyon nagy része a technológiai fejlődés és a
népességnövekedés egymást erősítő folyamatos kölcsönhatásának jegyében telt.
A technológiai fejlődés lehetővé tette a népességnövekedést, illetve ösztönözte
ezen innovációk társadalmi elfogadottságát, míg a népesség növekedése és az új
körülményekhez való alkalmazkodás következtében egyre több lett a feltaláló,
illetve az újításokra való igény is folyamatosan nőtt, ami pozitívan hatott a még
újabb technológiák létrehozására és bevezetésére. Az emberi történelem e két
nagy fogaskereke évezredeken át forgott a felszín alatt, és hajtotta előre az
emberiséget a lenyűgöző utazása során. A technológiák fejlődtek, a népesség
növekedett, az új technológiai környezethez való alkalmazkodást elősegítő
tulajdonságok terjedtek – és ezek a változások további technológiai fejlődést
indítottak útjára minden civilizációban, minden kontinensen és minden korban.
Mégis mindez szinte teljesen érintetlenül hagyta az emberi létezés egyik
központi tényezőjét: az életszínvonalat. A technológiai fejlődés nagyon hosszú
időn át képtelen volt hosszú távon érdemi javulást elérni a népesség anyagi
jólétében, mert – ahogy minden más faj ezen a bolygón – az emberiség is a
szegénységcsapda foglya volt. A technológiai fejlődés, valamint az elérhető
többletforrások minden esetben a népesség növekedéséhez vezettek,
következésképpen a haladás gyümölcseire egyre több éhes száj jutott. Az újítások
hatására a gazdaság felvirágzott, amit a következő generáció talán még
élvezhetett, de végül a népességnövekedés hatására az életszínvonal visszaesett a
létminimum szintjére. Amikor a lakosság termékeny földön gazdálkodott, és
politikai stabilitás uralkodott, mindig komoly technológiai előrelépés következett
be. Az ókori Egyiptomban, Perzsiában és Görögországban, a maja civilizációban