Oded Galor - Az emberiség utazása

kereskedelem is óriási hatással volt a nyugat-európai gazdaságokra. És azon felül,
hogy az árukereskedelem önmagában is óriási hasznot hozott, olyan
nyersanyagokat biztosított az iparosodás folyamatához, mint a fa, a gumi, a nyers
pamut, ráadásul ezek előállítási költsége a rabszolga- és kényszermunka révén
roppant alacsony volt. Eközben a gyarmatokon az olyan mezőgazdasági
termények, mint a búza, a rizs, a cukor és a tea termesztése lehetővé tette az
európai országok számára, hogy ők inkább az ipari javak előállítására
specializálódjanak, és ezen termékeket az egyre növekvő piacot jelentő saját
gyarmataikon értékesítsék. 10
Főleg az Egyesült Királyságban nőtt a nemzetközi kereskedelemből származó
bevétel: az 1780-as években a nemzeti jövedelemnek még csak 10 százaléka
származott ebből az ágazatból, ez a mutató az 1837–1845 közötti időszakban már
26 százalékon állt, az 1909–1913 közötti periódusban pedig elérte az 51
százalékot. Az export bizonyos ágazatok esetében létfontosságú volt, a gyapotipar
különösen függött tőle, ugyanis az 1870-es években az ebben az ágazatban
előállított termékek mintegy 70 százaléka exportra készült. 11 De más európai
gazdaságok is hasonló helyzetben voltak. Az első világháború kitörése előtt a
nemzeti jövedelemnek Franciaországban az 54 százaléka, Svédországban a 40
százaléka, Németországban a 38 százaléka, Olaszországban pedig a 34 százaléka
származott külföldi kereskedelemből. 12
A nemzetközi kereskedelemnek ez a felfutása az ipari forradalom kezdeti
időszakában jelentős – és aszimmetrikus – hatást gyakorolt az ipari és nem ipari
gazdaságok fejlődésére. Az ipari gazdaságokban ösztönözte és fokozta a
specializációt az ipari termékek előállítására, amihez viszonylag magasan képzett
munkaerőre volt szükség. Ezekben az országokban erősödött tehát a kereslet a
képzett munkaerő iránt, következésképpen egyre többet fektettek a humántőke
képzésébe, ami felgyorsította a demográfiai átmenetet, ez újabb lendületet adott a
technológiai fejlődésnek, s ezzel tovább nőtt a versenyelőnyük az ilyen termékek
előállításában. Ezzel szemben a nem ipari gazdaságokban a nemzetközi
kereskedelem a viszonylag alacsony képzettséget igénylő munkaköröket
ösztönözte, azaz ott elsősorban mezőgazdasági áruk és nyersanyagok előállítására
specializálódtak. Mivel ezekben a szektorokban nem volt jelentős a kereslet a
képzett munkaerő iránt, jóval korlátozottabb volt a humántőkébe történő
invesztálás, ezáltal késett a demográfiai átmenet, ami növelte az alacsony
képzettségű munkaerő arányát, tovább fokozva ezzel hátrányukat azon termékek
előállításában, amelyekhez szakképzett munkaerő szükséges.
Vagyis kijelenthetjük, hogy a globalizáció és a gyarmatosítás az elmúlt kétszáz
évben nagyban hozzájárult az egyes országok gazdagsága közötti egyenlőtlenség
kialakulásához. Míg az ipari országok a kereskedelemből származó nyereséget
elsősorban az oktatásba fektették be, ami az egy főre eső jövedelmet emelte, a