változásait és a mozdulataikat. Ha bármilyen emlék felszínre kívánkozik, az ilyenkor történik.
Mindennel foglalkozunk, ami ilyenkor előjön. Amikor olyan kép jelenik meg, ahol egy kisgyereket
bántanak, ellenőrzöm, hogy folytathatjuk-e. A transzban az emberek sokszor teljesen tudatában
vannak nieghasadtságuknak: van bennük egy figyelő felnőtt és egy érzékeid gyerek. Ez
kétségtelenül erőteljes élmény, de a lényeg az, hogy végig kibírhatónak kell maradnia.
Az emberek erős érzelmekkel jönnek ki a transzból, ám mindig van bennük bizonyos távolságtartás
is. Az érzelmek nagy része bánat és a brutalitás okozta elképedés és döbbenet. Amikor a páciensek
kijönnek a transzból, gyakran önmaguk próbálnak összefüggéseket felfedezni a dolgok között.
Vannak olyan szuggesztiók, amik ebben segítik Őket: a transz után csak arra fognak majd
emlékezni, amire már felkészültek, olyan gondolataik, képeik, érzéseik és álmaik lesznek, amelyek
idővet segítik a dolgok jobb megértését, és ezekről a terápiában is tudnak majd beszélni. Az egész
elég hihetetlen, amikor az ember ott ül, és megéli. Vannak pillanatok, amikor még magamat is
győzködnöm kell, hogy ezzel tényleg segítek. De tény, hogy az emberek jobban érzik magukat,
miután visszanyerték emlékeiket.^25
A hipnózison kívül egyéb módszerekkel is előidézhető módosult tudatállapot, amelyben a
disszociált traumás emlékek hozzáférhetőbbé válnak. "Ezek között vannak társas módszerek
(például az intenzív csoportterápia vagy a pszichodráma), valamint biológiai módszerek (például
nátrium-amytal használata). Gyakorlott kezekben e módszerek közül bármelyik igen hatékony lehet.
Azonban mindegyik technikára ugyanazok az alapszabályok érvényesek: a kontrollnak a páciensnél
kell maradnia, az ülések időzítését, egymásra következését és felépítését pedig körültekintően meg
kell tervezni, hogy a választott feltáró módszer szervesen illeszkedjen a pszichoterápia felépítésébe.
A körültekintő strukturálás az egyes feltáró ülések megtervezésére is érvényes. A multiplex
személyiségzavarban szenvedő páciensekkel dolgozó Richárd Kluft ezt a „harmaduk elve"
kifejezéssel írja le. Amennyiben „piszkos munkát" kell végezni, annak az ülés első harmadában kell
elkezdődnie. Ha ez nem lehetséges, az egészet a következő ülésre kell halasztani. Az intenzív
explorációnak az ülés második harmadában kell történnie, a harmadik harmadot pedig arra kell
szánni, hogy a páciens összeszedje magát és megnyugodjon.^26
A hosszantartó ismételt trauma túlélőinél nem célszerű minden egyes emléket különálló egységként
kezelni, hiszen túl sok eseményről van szó, ráadásul a hasonló emlékek gyakran össze is mosódnak,
Néhány elkülönült, különösen jelentős esemény azonban általában kiemelkedik a többi közül. A
trauma-elbeszélés feldolgozása gyakran ezekre a paradigmatikus eseményekre épül, miközben
kimondódik, hogy egyetlen epizód számos másikat is képvisel.
Egy eseménynek több hasonló esemény jelképeként való felhasználása igen hatékony technika új
belátások és jelentés kialakítására, ám nyilvánvalóan nem használható fiziológiás dcszenzitizációra.
225
Míg a viselkedéses módszerek (például az elárasztás) hatékonyan csökkentik az egyszeri
traumatikus esemény emlékeire adott erős reakciókat, hosszantartó, ismetelt traumatikus élmények
esetében már egyáltalán nem ennyire eredményesek. Ezt az ellentétet jól érzékelteti annak a
páciensnek az esete, akiről Arieh Shalev pszichiáter számol be.
A páciens egy autóbalesetet követően egyszerű poszttraumás stressz zavar tünetei miatt kért
segítséget. Előtörténetében hosszas gyerekkori bántalmazás is szerepelt. Míg a balesettel
kapcsolatos tüneteit általános viselkedésterápiával sikeresen feloldották, ugyanez a módszer alig-
alig könnyített a gyerekkori bántalmazásához kapcsolódó érzésein. Ez utóbbi kezeléséhez hosszas
pszichoterápia kellett.^27 Krónikus traumát átélt embereknél gyakran kiterjedt fiziológiás változások
lépnek fel. A gyerekkorukban rendszeresen bántalmazottaknál néha nem alakul ki normális alvási,
blacktrush
(BlackTrush)
#1