Judith Lewis Herman - Trauma és gyogyulas

A bosszúfantázia gyakran a traumatikus emlék tükörképe, amelyben az elkövető és az áldozat
szerepe felcserélődik. Az ilyen fantázia sokszor ugyanolyan groteszk, merev és szavak nélküli, mint
maga a traumás emlék. A bosszúfantázia tulajdonképpen a katarzis vágy egy formája: az áldozat
elképzeli, hogy ha mindent visszaad az elkövetőnek, azzal megszabadulhat a trauma okozta
rettegéstől, szégyentől és fájdalomtól. A bosszúvágy másik forrása a végtelen tehetetlenség érzése.
Megszégyenített dühében az áldozat azt képzeli, hogy a bosszú az egyetlen lehetőség kontrollérzete
helyreállítására, vagy úgy hiszi, az elkövetőt csak így tudja az ellene elkövetett sérelem
elismerésére kényszeríteni..
A traumát átélt ember úgy képzeli, hogy a bosszú majd enyhülést hoz számára, ám az állandóan
ismétlődő bosszúfantáziák csak növelik kínjait Az erőszakot megjelenítő valósághű bosszúfantáziák
ugyanolyan felkavarok, ijesztőek és betöréses jellegűek, mint az eredeti trauma emlékképei Csak
fokozzák az áldozat borzalmas érzéseit, és önmaga előtt is megalázzák, mert szörnyetegnek érzi
magát. A bosszúfantáziák ezenkívül végtelenül frusztrálok is, hiszen a bosszú sosem változtathatja
meg és sosem kárpótolhatja a megtörtént bántást. Azok a túlélők, akik ténylegesen bosszút állnak -
mint például az atrocitásokat elkövető veteránok ugyanúgy szenvednek poszttraumás tüneteiktől,
sőt, úgy tűnik, épp őket jellemzik a legsúlyosabb és legnehezebben kezelhető zavarok.^32
A gyászmunka során a túlélőnek meg kell békélnie azzal a gondolattal, hogy nem lehet
kiegyenlíteni a számlát. Amint biztonságos közegben megéli haragját, a tehetetlen dühből
fokozatosan a harag egy erősebb és kielégítőbb formája születik: a jogos felháborodás.^33 Ez az
átalakulás kiszabadíthatja a túlélőt a bosszúfantázia börtönéből, amelyben össze volt zárva az
elkövetővel. így anélkül veheti vissza a kontrollt, hogy neki is elkövetővé kellene válnia. A
bosszúfantáziáról való lemondás természetesen nem jelenti az igazságszolgáltatásról való
lemondást, épp ellenkezőleg: a bosszú félretétele annak a folyamatnak az első lépése, amelyben a
túlélő összefog másokkal, hogy az elkövetőt felelőssé tegye annak bűneiért.
Vannak túlélők, akik számára a bosszú gondolata annyira visszataszító, hogy dühüket megpróbálják
teljes egészében megkerülni, és inkább a megbocsátásról fantáziálnak. Eltentétéhez hasonlóan a
megbocsátási fantáziát is a belső megerősödés igénye táplálja. A túlélő elképzeli, hogy igenis képes
a dühén felülemelkedni, és szeretete szándékos, dacos kinyilvánításával semmissé tenni a trauma
hatását. Ám a traumát sem gyűlölettel, sem szeretettel nem lehet „kiűzni" Akár a bosszúfantázia, a
megbocsátás fantáziája is sokszor kegyetlen gyötrődés csupán, hiszen a legtöbb ember nem képes a
feltétel nélküli megbocsátásra. A népi bölcsesség
szerint a megbocsátás az Isten dolga.* Ám a legtöbb vallás szemében még az isteni megbocsátás
sem feltétel nélküli: igazi feloldozás sem adható addig, amíg azt a bűnös maga nem kéri, és meg
nem szolgálja gyónással, bűnbánattal és jóvátétellel.
Az elkövető őszinte megbánása csodaszámba menő ritkaság. Szerencsére a túlélőnek nem is kell
erre várnia. Igaz, gyógyulása attól függ, képes-e megtalálni életében az erőt adó szeretetet, ám ezt a
szeretetet nem kell az elkövetőre is kiterjesztenie. Amikor már meggyászolta az öt ért traumát, talán
maga is meglepődik, milyen érdektelenné vált számára az elkövető, és már mennyire nem érdekli a
sorsa. Szomorúságot és részvétet érezhet ugyan iránta, ám ez a távolságtartó érzelem nem ugyanaz,
mint a megbocsátás.
A kárpótlási fantáziák, éppúgy, mint a bosszú- és megbocsátási fantáziák, gyakran komoly akadályt
jelenthetnek a gyászfolyamatban. A probléma részben abból fakad, hogy a túlélő kárpótlás iránti
vágya nagyon is indokolt. Igazságtalanság történt vele, ezért teljesen természetes, ha úgy érzi, joga
van valamiféle kárpótlásra. A jogos kárpótlás keresése gyakran a gyógyulás fontos része, ám
könnyen csapdává válhat. A túlélő hosszas, eredménytelen erőfeszítései, hogy valamiféle kárpótlást
próbáljon kicsikarni az elkövetőből vagy másokból, nemegyszer csak védekezési kísérletek, hogy