pusztításaik már véget értek, továbbá semmilyen érdekük nem fűződik az igazság nyilvános
kimondásához. Éppen ellenkezőleg: megingathatatlanul elköteleződtek a hallgatás mellett, és
hevesen elleneznek minden olyan törekvést, amely megpróbálja felmérni visszaéléseiket. A
felelősségrevonás veszélyével szembesülve az elkövetők gyakran különlegesen agresszívvé válnak.
Az igazságszolgáltatást elkerülendő, a megfélemlítés és a megtévesztés ugyanazon eszközeit
vonultatják fel, mint amelyeket korábban áldozataikkal szemben alkalmaztak. Amikor Dél-Európa,
Latin-Amerika, Közép-Amerika és Dél-Afrika újonnan választott kormányai megkísérelték
leleplezni a közelmúlt politikai bűneit, komoly megtorlással kerültek szembe. Az elkövetők a
hatalmukban álló minden eszközzel azon vannak, hogy megőrizzék büntethetetlenségüket.
Amnesztiát követelnek, ami nem más, mint az amnézia politikai formája.
Az újraéledő erőszak fenyegetése alatt egyik ország a másik után jeleníti meg a tudás és nemtudás,
a beszéd és hallgatás, az emlékezés és felejtés konfliktusát. A nehezen elért béke fenntartásának
érdekében a törékeny demokráciák gyakran engednek az amnesztia-követeléseknek, még akkor is,
ha amúgy a teljes amnéziát próbálják elkerülni. Latin-Amerikában számos országban engedélyezték
az emberi jogi sérelmek hivatalos regisztrálását, ám meghátráltak a bűnösök bíróság elé állításától.
Az egykori Jugoszláviában a nemzetközi közösség támogatta egy Háborús Törvényszék felállítását,
de nem mutatott hajlandóságot a háborús bűncselekmények vádlottjainak letartóztatására és bíróság
elé állítására. Dél-Afrikában a hivatalosan alakult Igazság és Megbékélés Bizottság amnesztiát
kínált a bűnösöknek annak fejében, ha meghatározott időn belül nyilvánosan beismerik bűneiket Az
ajánlat mögött az a kimondatlan hiedelem rejlik, hogy ha a teljes igazságszolgáltatás nem elérhető,
az igazság nyilvános elismerése fontosabb a bűnösök megbüntetésénél. A jogi felelősségre vonás
elvét azonban nem vetették el teljes egészében, hiszen a kormány egyértelművé tette, hogy
szándékában áll bíróság elé állítani azokat
a politikai bűnösöket, akik nem tesznek önként vallomást. A társadalmi gyógyulásra tett hasonló
kísérletek kimenetele ma még nem látható.
Megint csak máshol a világban az újonnan alakult demokráciáknak a/ erőszak múltjának terhével
kell megküzdeniük, amely a teljes egykori politikai rendszert jellemezte. Ezekben a társadalmakban
(ilyen például Kelet-Európa) a diktatórikus uralom a néptől nemcsak hallgatólagos beleegyezést,
hanem bűnrészességet is követelt. Emiatt sokan visszaéltek szomszédaik, barátaik és rokonaik
bizalmával. Ezeknek az országoknak ma olyan visszaélések ügyében kell szembesülniük a hivatalos
felelősségre vonás problémájával, amelyek elkövetésük idején általánosan elterjedtek voltak, és
hivatalos jóváhagyással bírtak. A kollaborátorok büntetőjogi felelősségre vonása, még ha kívánatos
is lenne, nem kivitelezhető. Ám a nyilvános elismerés és a jóvátétel valamely formája nélkül
minden társas viszonyt továbbra is áthat a tagadás és az elhallgatás korrupt dinamikája.
Az amerikai társadalom hasonló dilemmával szembesül a rabszolgaság öröksége kapcsán.
Országunk mind máig be nem gyógyult faji megosztottsága állandó lehetőséget teremt az erőszakra.
A közelmúlt legsúlyosabb polgári zavargásait, a Los Angeles-i felkelést az váltotta ki, hogy a
jogrendszer nem vont felelősségre néhány fegyveres fehér rendőrt egy fegyvertelen fekete férfi
súlyos megverése miatt. Az afrikai-amerikai közösségen belül az efféle visszaéléseket a legtöbben
politikai bűncselekménynek tekintették, amelyet a faji elnyomás szisztematikus részeként
használnak a feketék ellen. A bírósági per lényegében arról szólt, hogy a tágabb társadalom szemet
fog-e hunyni az emberi jogok megsértésének e kirívó példája felett. A tárgyaláson a tanúságtétel
felelősségének terhe az esküdtekre hárult Abban, ahogy az esküdtek nem voltak hajlandók meglátni
a bűncselekményt, amelyet világosan dokumentáltak előttük, egyértelműen felismerhetők a tagadás,
a távolítás és a disszociáció szokásos elhárító mechanizmusai. Mint oly gyakran megtörténik, a
kívülállók inkább azonosultak az elkövetőkkel,-mint az áldozattal, A gyilkos indulatok
elszabadulásának kiváltó oka nem pusztán a rendőrség által elkövetett erőszak volt, hanem ez az
árulás. Egy aktivista így írt erről:
blacktrush
(BlackTrush)
#1