GREGOR

Amikor egy reggel a csótány kikelt a bábból, arra le figyelmes, hogy kövér
fiatalemberré változo. Feküdt a hátán, amely meglepően puha és
meztelen volt, ha egy kicsit felemelte a fejét, láa, hogy a hasa sápadt, és
fel van puffadva. A végtagjainak a száma draszkusan lecsökkent, és az a
kevés, ami megmaradt (konkrétan négy, ezt később megszámolta),
fájdalmasan húsos volt, kövér és súlyos, meg se bírta mozdítani őket.
Mi történt vele? A szoba is borzasztóan összement, és a penészszagot
sem érezte olyan erősen, mint azelő. A falon fogasok voltak, azokon lógo
a seprű és a felmosórúd. Az egyik sarokban két vödröt láto, a másik falnál
pedig egy polcot, rajta mindenféle szatyor, dobozok, edények, a porszívó,
és az oldalának támasztva a vasalódeszka. Milyen aprónak tűntek most
ezek a tárgyak, amelyeket korábban nem is láto még soha teljes
valóságukban! Megmozdítoa a fejét. Megpróbált a jobb oldalára fordulni,
de ez a hatalmas test olyan nehéz volt, hogy nem sikerült. Nekiveselkede
újra, majd még egyszer, de hiába. Végül annyira elfáradt, hogy pihennie
kelle.
Aztán újra kinyitoa a szemét, izgatoan, mert eszébe juto valami: A
családjával vajon mi lehet? Elfordítoa a fejét, ezúal balra, és akkor
valahol a távolban megláa őket: o álltak mozdulatlanul, és rémülten
figyelték őt. Sajnálta, hogy így megijesztee őket, ha tehee volna,
bocsánatot kér tőlük a megrázkódtatás mia, amelyet okozo nekik.
Minden próbálkozása, hogy közelebb menjen hozzájuk, kudarcba fulladt.
Ha a hátán vonszolná oda magát, az nagyon groteszkül hatna, és nem is
nagyon akart sikerülni. Az ösztönei azt súgták, hogy talán ha hasra
fordulna, akkor könnyebben tudna mozogni, habár ezzel a négy végtaggal,
ami megmaradt (de legalább ne lennének olyan ügyetlenek), fogalma sem
volt, hogyan jut majd el bárhová. Szerencsére arra utaló zajokat nem
hallo, hogy emberek is lennének a lakásban. A szobának, ahol felébredt,
egy ablaka és egy ajtaja volt. Halloa, ahogy az eső az ablakpárkányon
kopog. Nem tudta eldönteni, az ajtóhoz vagy az ablakhoz kellene-e mennie
először, végül az ablak tűnt jobb megoldásnak, mert azon kinézve talán