Quim Monzó - Guadalajara

íratlan törvény. Egy ideje mégis kísér a jelöltet a gondolat, hogy ne ennek
megfelelően viselkedjen. Közben valóban megérkezik a szavazóhelyiséghez,
kiszáll a kocsiból, kaognak a fényképezőgépek, villognak a vakuk, ő
mosolyog, bemegy a terembe, kerülge a szavazókat a tömegben. És ha
mégsem saját magára szavazna? Azt mondják, ha egy jelölt valóban
sztességes, és hisz az általa képviselt programban, akkor kötelessége,
hogy saját magára szavazzon. Azonban ha jobban belegondol, ez a saját
magára szavazás nem olyan, mintha valamiféle engesztelő áldozat, mágikus
rituálé lenne? Emlékszik az első alkalomra, amikor szavazni ment (még
jóval azelő, hogy polikával kezde volna foglalkozni), az izgatoságra,
amit érze belül, a dilemmára, hogy kire szavazzon és kire ne, a kimerítő
elemzésekre, amelyeket a különböző jelöltek választási programjairól
készíte, a hitre. Elvesz minden párt cédulájából egyet-egyet, bemegy a
fülkébe, és behúzza a függönyt. Az újságírók csak mosolyognak, azt
gondolják, ez csak színjáték, vicc. Ha valakinek, hát neki aztán igazán nem
szükséges minden párt cédulájából magával vinnie a fülkébe, és elbújnia
sem kell, hiszen mindenki tudja, kire szavaz, nincs mit tokban tartania.
Amikor a jelölt magára marad a fülkében, végignézi a cédulákat, és arra
gondol, fordítva is lehetne: az is lehetne, hogy egy jelölt, aki biztos
magában és a sztességében, valamint a választási programjában, az nem
hagyja magát mindenféle babona által befolyásolni. Épp ellenkezőleg: mivel
biztos magában és az érveiben, megtehe, hogy a szavazatát az egyik
riválisának ajándékozza, hiszen az ő programja annyira önmagáért beszél,
hogy a legtöbb embert úgyis meg fogja győzni, és rá fognak szavazni, nem
pedig a riválisára. Ha ezen az egyetlen szerencsétlen szavazaton múlik a
dolog, az úgyis régen rossz. Lezárja a borítékot, elhúzza a függönyt,
mosolyogva kilép a fülkéből, kezében lóbálja a borítékot, benne a szavazat.
Volt valaha az emberiség története folyamán még egy jelölt, aki (akár
túlzo őszintesége, akár skizofrén alkata mia) tokban a saját riválisára
szavazo?

3
Felmegy a függöny. A színpadon egy ebédlő látható. A falakon kék és zöld
virágos tapéta. Középen pirosas színű, fából készült, nagyméretű asztal,
rajta egy csomó koa (amit a közönség a nézőtérről csak egy köteg
papírnak lát) és egy váza, benne virág. Jobbra egy tálalószekrény, balra