Guido Tonelli - Idő

Elméletileg a csészében lévő valamennyi molekula
megállapodhatna abban, hogy az összes kapott hőenergiát egy
szempillantás alatt visszaadja a kávénak, csakhogy ez a
makroszkopikus konfiguráció már nagyon különleges, tehát
túlságosan is valószínűtlen. A lottóban számtalan a lehetőség,
de a főnyereményre kevés az esélyünk: több milliárd évnyi
várakozás után is fennállhat a veszélye annak, hogy csalódni
fogunk.
Ugyanarról az elvről van szó itt, mint ha egy hordó Brunello
di Montalcino borba egy pohár kellemetlen szagú folyadékot
öntünk: az a benne lévő, értékes nedűt örökre tönkreteszi. Ha
pedig ennek az ellenkezőjét próbálnánk meg, azaz egy pohár
Brunellót öntenénk egy hordó bűzös folyadékba, az nem
vezetne semmire, hiszen az eredmény továbbra is gusztustalan
maradna. Az alacsony entrópiájú állapotok arra rendeltettek,
hogy mindig kiszorítsák őket a nagyobb entrópiájú állapotok,
feltéve, hogy nincs semmi, ami megakadályozná az átalakulást.
Ez a mechanizmus határozza meg azt az irányt, amelyben a
jelenségek lezajlanak előttünk. A növekvő entrópia ad
magyarázatot arra, hogy a reverzibilis, azaz visszafordítható
mikroszkopikus törvények miképp idézhetnek elő irreverzibilis,
vagyis visszafordíthatatlan makroszkopikus folyamatokat. Az
idő múlásáról alkotott, megszokott fogalmunk és az ehhez
kapcsolódó, kitüntetett irány, egy mindig ugyanabba az irányba
repülő nyíl képzete a tapasztalatoknak ebből az együtteséből
származik. Az univerzum fejlődése spontán folyamatok
visszafordíthatatlanságának következménye. A miénk egy