tünkben annál mélyebb nyomokat hagyott.^71 A prédikátorok kulturális sokolda-
lúságukkal tűntek ki. Legtöbbjük egyben író, fordító, hitvitázó, nyomdász, könyv-
kiadó, tehát a kultúra harcosai. Jelentősek a reformáció korának iskolaalapításai
is. Nem véletlen, hogy Joó Balázsné, a kiscenki uraság özvegye végrendeletében
az iskola épületére is hagyott 4 frt-ot. Az aláírók között ott találjuk az akkori
prédikátor, Téthényi nevét. Nem tartjuk lehetetlennek, hogy a község első iskolája
létesült ekkor.
7. A község lakóinak élete a Nádasdyak földesurasága idején
A 16-17. SZÁZADBAN
A Nádasdyak és gazdálkodásuk megismerése után nézzük meg, kik voltak
a település lakói, és hogyan éltek három-négyszáz évvel ezelőtt.
Ez időből - sajnos - kevés levéltári anyag maradt ránk. A lakosságról szóló
beszámolónk ezért nem lehet teljes, de így is képet kapunk küzdelmes sorsukról.
Egy 1557. évből fennmaradt szőlődézsmajegyzékből^72 megismerhetjük az akkor
élt 71 nagycenki jobbágy nevét. (Lásd a könyv Függelékében!) Az abc-be szedett
névjegyzék első 15 nevét példaként hasonlítsuk össze az 1670. évivel.^73
A megmaradt nevek összehasonlítása:
1557. 1670. 1557. 1670.
- Albert Ambrus Bene Bene
- Bene Bene Farkas –
- Berecz Borrempont Horváth Horváth
- Bélai Bubucz Kis Kis
- Budai Bukovits – Kovács
- Csapos Csatlós László –
- Csikó Csepregi Nagy –
- Czenki Cseszkó Németh Németh
- Demeter Csordás – Rozmán
- Farkas Czaydli – Simon
- Fekete Ensöl – Sobor
- Gráf Fábiánich Somogyi –
- Horváth Ferenczi – Szommer
- Jankó Friderik Tóth Tóth
- Jököl Homor Varga Varga
Zvonarits Mihályt 1601-ben hívták Czenkre, aki az egyik legtekintélyesebb
lelkész. Fontos irodalmi tevékenységet folytatott, itt adta ki a „Pápa nem pápa” c.
hitvitázó mű fordítását (Keresztúr, 1603). Kátéját még halála után 18 évvel is ki-
nyomtatták. 1605-ben az ev. egyházkerület tudós püspöke lett. Fia, Zvonarits István,
aki később szintén Czenken lelkész (1625-30), kiadta apja kétkötetes Magyar Postil-
la c. munkáját 1627-28-ban.
Kiss Bertalan 10 évig látta el a lelkészi teendőket (1617-26), és mint czenki lel-
készt választották meg Sárváron püspöknek.
Az ev. lelkészek jövedelméről Payr Sándor könyvében ezt írja^68 : „A lelkészek
jövedelme Nagy-Czenken elég gazdag. A híveknek évi (egyházi) adója gaboná-
ban, készpénzben és szolgálmányokban vagyoni állapotukhoz képest különböző.
Másként fizet a telkes, a zsellér és a lakó, a marhás és a nem marhás. A készpénz
mellett mint stóla szerepel a posztó, vászon, len, keszkenő, abrosz, ártány, kap-
pan, hal, tojás, kenyér, cipó, bor, sáfrány, bors és egyéb fűszerek. Tűzifa elegendő,
vagy minden marhás embertől egy szekér.”
A földesúrtól is volt járandóság. Az 1631. évi egyh. látog. jkv. szerint: „Járt itt
a földesúrtól posztó, eött reff saya (öt rőf vastag posztó), egy ártány minden esz-
tendőben. Ezért, hogy mindenkor Keresztúrra kellett szolgálnyi, mikor az urak ott
laktanak.”
A Kiss Bertalan püspök által írt előbbi jegyzőkönyv szerint a lelkésznek bőven
vannak földjei, rétjei, szőlei és 6 zsellér jobbágya. „Az alsó malombul jár minden
héten fél köböl gabona, a fölső malomból egy köböl esztendő által” - olvassuk tovább.
A templomhoz tartozó céh-földek ki vannak adva, és dézsmát szednek róluk.
A templomi földek a Követsesben (12 hold), a Faizó-mezőben (3 hold) és a Szőlők
aljában (11 hold) vannak.
A harangozás egyházi szokásáról is e jkv. alapján kapunk hírt: „Vagyon itt
harangozó ház, kiben eleitől fogva harangozót tartottak. Fizetése: aratáskor minden
holdtul adnak egy-egy kévét, ezen kívül szüretkor minden szőlőtől egy meszely
bort. Halottnak való harangozás 4 dénár.”
Nádasdy Ferenc III. 1643-ban visszatért a katolikus hitre. Vele együtt a job-
bágyok is, hiszen „akié az ország, azé a vallás” elv uralkodott. Megtérésével legott
mintegy 50 prédikátort elbocsátott birtokairól, és a katolikus. lelkészeket visszahe-
lyezte ősi jogaikba.^69
Az utolsó ev. lelkésznek, Hidegh Mihálynak is menekülnie kellett. A királyi
bizottság visszaadta ugyan neki a paplakot 5 jobbággyal, továbbá a templomot,
-el is foglalta, de Nádasdy gróf Glubiczer nevű tiszttartójával űzette ki őt a paplak-
ból 1660-ban.
Egy 1659-ben kelt kat. egyházlátogatási jkv.-ben^70 még ezt olvastuk: „Fájdalom,
hogy Czenken ev. pap birtokolja a plébániát.” E jkv. ír a templomról és temetőről
is: „A templomi képek mindenszenteket ábrázolják. Kő a torony, egy haranggal.
Sekrestye is van. A temető egyrészt kőfallal van körülzárva, másrészt nyitott.”
Az 1663. évi jegyzőkönyvben már ezt olvashatjuk: „E hely lakói mind katoliku-
sok, újonnan megtértek.” Igaz, a statisztika 1697-ben még 48 lutheránust jelöl meg,
bizonyára más nemesi birtokosokhoz még visszajárt a prédikátor.
Bár a reformáció a feudalista rendszert változatlanul hagyta, kulturális éle-