Visszatérve Párizsba, többek között, ezeket jelentette:
"Az Angol Bank elnöke számára a Huszadik Század
legnagyobb feladata a világ gazdasági és pénzügyi
megszervezése. Nézetei szerint a politikusok és a
politikai intézmények nem képesek elvégezni ezt a
feladatot. Csak a központi bankok, amelyek
egyidejűleg függetlenek a kormányoktól és a magán
pénzintézetektől, alkalmasak ennek a feladatnak a
megoldására. Ezért kampányt folytat a teljesen
autonóm központi bankok érdekében, amelyek irányítják
a saját pénzügyi piacaikat és közös megegyezéssel
osztják fel maguk között a hatalmat.
Ezt úgy tudják sikeresen megvalósítani, ha a
politikai szférától elvéve ők döntenek minden olyan
kérdésben, amely lényeges az adott ország pénzügyi
biztonsága, a hitelek szétosztása és
az árak mozgása tekintetében. Így
elejét tudják venni, hogy a belső
politikai küzdelmek kárt okozzanak a
nemzetek gazdasági fejlődésének."/11/
Norman tehát egy olyan világrendszert akart, amelyben
a nemzetek pénzügyi szuverenitása megszűnik, ahol a
központi bankok a politikától függetlenül maguk
dönthetnek a nemzetek legfontosabb pénzügyi
kérdéseiben.
Wright Patman, aki az amerikai képviselőház bank és
pénzügyi albizottságának a vezetője volt, állapította meg a
washingtoni kongresszus tagjai számára 1964-ben készült
jelentésében:"Az Egyesült Államoknak ma gyakorlatilag két kormánya
van...Az egyik alkotmányos előírásoknak megfelelően
jön létre, a másik kormány a független, ellenőrzetlen
és a tevékenységét nem egyeztető Federal Reserve
System, (Ford: a Szövetségi Tartalék Rendszer, az
Egyesült Államok magántulajdonban lévő jegybankja),
amely a pénzfeletti hatalmat gyakorolja, noha ez
hatalom a Kongresszust illeti meg az alkotmány
előírásai szerint."/12/