úgy hiszi, hogy a szovjet birodalom összeomlása csak úgy magától történt. Röviden:
egyre nő az Internet korszakában azok száma, akik kétségbe vonják a hivatalos
tájékoztatás hitelességét. Ma már a múlt és napjaink eseményeinek a bemutatására
számos alternatíva van, és a hivatalos változat egyre inkább megkérdőjeleződik. A
pénzoligarchia igyekszik mindent relativizálni. A történelem értelmezéseit
narratíváknak nevezi, az események egyformán szubjektív és korlátozottan érvényes
magyarázatainak. Az egyik narratíva pedig legfeljebb csak annyira fejezi ki a
történelmi igazságot, mint a másik. Ugyanez vonatkozik a kulturális és művészeti élet
relativizálására is, ahol az egyik művészeti kánon által megfogalmazott értékrendszer
legfeljebb annyit ér, mint amit egy másik kánon megfogalmazói vallanak, és nem
lehet az egyiket sem értékesebbnek tekinteni a másiknál tárgyilagos ismérvek
alapján.
A politikai és bölcseleti színkép széles körét felölelő tanulmányok azonban egyre
több cáfolhatatlan bizonyítékot, megalapozott feltételezést tárnak fel. Ami korábban
fél kézzel lesöpörhető "vádaskodás" volt, ma már tudományos és közéleti viták
tárgya lehet. Igaz, a pénzoligarchia tulajdonában lévő, és a szervezett
magánhatalom által ellenőrzött tömegtájékoztatási intézmények, egyetemek,
gondolati műhelyek még megkerülik az úgynevezett revizionista történészek
munkáinak a megvitatását, de a nem hivatalos sajtóban és zártkörű rendezvényeken
ma már az "összeesküvési elméletek", azaz a történelem tervezett és összehangolt
befolyásolását valló nézetek is polgárjogot nyertek. A történelem
irányításnélküliségét valló "véletlen elméletek" kezdik elveszíteni egyeduralmukat a
feltárulkozó tények és összefüggések hatására. A "véletlen elméletek" hivői a látható
politikai intézményeket tekintik a döntések alanyainak, és mellőzik a szervezett
magánhatalom háttérszerepét az érdemi döntések meghozatalában. Csak azt
tekintik történelmi ténynek, amiről kutatható és hitelesnek tekinthető írásbeli nyom is
maradt. A láthatatlan háttérhatalom azonban más látható nyomokat is hagyott, mint a
levéltárakban őrzött írásos anyagok.
Létezik-e egy nem választott hatalom a
törvényes kormányok felett?
Carrol Quigley a washingtoni Georgetown Egyetem tanára
1966 - ban megjelent "Tragédia és remény" című terjedelmes
munkájában megállapítja, hogy a finánctőke hatalmasai olyan
világrendszert akarnak, amely a magánkézben lévő
pénzrendszer segítségével lehetővé teszi számukra
valamennyi ország gazdasági és politikai rendszerének az
irányítását.Quigley, aki a legbefolyásosabb pénzügyi dinasztiák
bizalmasaként kutathatta az elzárt magánarchívumokat is,
bebizonyítja, hogy a new yorki Council on Foreign Relations
(a Külkapcsolatok Tanácsa) - más féltitkos politikaformáló testületekkel együtt
- mind a pénzügyi körök ellenőrzése alatt állnak.