kutassák és a nagyközönség számára közreadják. Egy pontos és megbízható
történetírás azonban nem nyugodhat kizárólag a különböző állami és nem állami
irattárak által erősen szelektálva közreadott írásos dokumentumokon. A pontosság
megkövetelné valamennyi meglévő dokumentum kutatását és felhasználását.
Napjainkban tanúi lehetünk annak, hogy mihelyt, pl. az amerikai, a brit, a
német, vagy az egykori szovjet - ma megint orosz - külügyminisztérium
titkosított iratai, és más elzárt okmányok elérhetővé váltak, a történelemnek
egy új változata bontakozott ki. A hivatalos történelemváltozat nemcsak
pontatlanná vált, de kiderült róla: tudatosan úgy manipulálták, hogy fontos
összefüggések rejtve maradjanak, továbbá az etikailag és jogilag kifogásolható
magatartások ne kerüljenek a nyilvánosság reflektorfényébe.
Az Egyesült Államokban, pl. az Alkotmány rendelkezései szerint a politikai
hatalom központja a megválasztott Kongresszus, (azaz a Képviselőház és a
Szenátus tagjai), az ugyancsak megválasztott elnök, valamint az alkotmányosság
felett is őrködő pártatlan és független Legfelsőbb Bíróság.
Az amerikai polgároknak ma is azt tanítják, hogy a politikai hatalmat a végrehajtó
hatalom élén álló elnök és kormánya, valamint a törvényhozó hatalommal rendelkező
Kongresszus az Alkotmány keretei között a választópolgárok akaratának
megfelelően gyakorolja.
A valóságos helyzet azonban igen messze van ettől a feltételezéstől.
A választópolgárok már régóta gyanították, mostanra azonban már tudják is, hogy a
választási ígéretek betartása nem kötelező és a különböző választási programok
csupán üres ígéretek. Az amerikaiak szinte már beletörődtek, hogy a mellébeszélés
és a hazudozás a politikai színjáték szerves része. Hatalmas áldozatokat követelő
háborúk indulnak és fejeződnek be anélkül, hogy az érintettek elfogadható
magyarázatot kapnának.
A politikai retorika szinte már köszönőviszonyban sincs a politikai döntésekkel
és tettekkel. Mindez miért alakult így?
Nyilvánvalóan azért, mert a politikai hatalom központja nem a látható politikai
szféra megválasztott intézményeinél van még a világ legnagyobb és
leghatalmasabb demokráciájában sem. Azaz Amerikában sem az alkotmányosan
kijelölt Kongresszus, illetve az elnök hozza az érdemi döntéseket, hanem egy
rejtőzködő hatalmi elit, amely saját külön érdekekkel és stratégiával
rendelkezik, amelyek eltérőek vagy egyenesen összeegyeztethetetlenek a
társadalom egészének a céljaival és alapvető érdekeivel.
Az Egyesült Államokban a new yorki székhelyű pénzoligarchia, azaz a
nemzetközi bankárok zárt csoportja, a pénzvagyon felett rendelkező olyan
magán bankházak, mint a J. P. Morgan és a Rockefeller ellenőrzés alatt álló
Citicorp, a Warburg és Rothschild érdekeltségekbe tartozó pénzintézetek és
korporációk, de mindenek előtt a Federal Reserve System, - az Egyesült
Államok központi bankjának a szerepét betöltő magántulajdonú pénzkartell -
alkotják a tényleges hatalom, az érdemi döntéshozatal központját.