fontosabb részét alkotta. Természeténél fogva németellenes volt, mert a
termelőtevékenység és értékelőállító munka elsőbbségén nyugvó német gazdaság
veszélyes kihívást jelentett a számára.
A pénzrendszer nem állít elő értéket, de azok, akik ellenőrzik a gazdasági élet
közvetítő közegét, bizonyos idő elteltével szükségszerűen az egész
termelőtevékenység uraivá is válnak.
A termelő és pénzvagyon birtokában pedig ellenőrzésük alá tudják vonni a
politikai szférát is.
Ezen állítások ellenőrzése végett is érdemes közelebbről tanulmányozni Walther
Rathenau tevékenységét és nézeteit.
Rathenau az első világháború idején 1914. augusztus 9-től 1915. március 31-ig
a császári Németország hadianyag ellátását és hadiiparát irányította.
Az első világháborút követően, a weimari köztársaság idején pedig rövid ideig
külügyminiszter volt.
Az ő nevéhez fűződik a Szovjet-Oroszországgal 1922. áprilisában megkötött rapallói
egyezmény, amelyben a két ország kölcsönösen lemondott egymással szembeni
követeléseiről és helyreállította normális kapcsolatait.
Rathenaunak sokat idézik a bécsi Neue Freie Presse című lap 1909. december 25-i
számában megjelent írását a világot irányító "háromszáz emberről":
"A munkavégzés személytelen demokratikus
területén a gazdasági vezetésben, ahol minden
elhibázott szó kompromittálhat és minden
sikertelenség bukást eredményezhet, ahol a