Pilar Ternera a fonott hintaszékben halt meg egy éjszakai mulatság alatt, paradicsomának
kapuját őrizve. Végakarata szerint koporsó nélkül temették el, hintaszékében ülve, melyet
nyolc ember eresztett le kötélen a táncparkett közepén ásott hatalmas gödörbe. A feketébe
öltözött és a sírástól sápadt mulatt lányok rögtönzött gyászszertartást tartottak, levették
fülbevalóikat, brosstűiket, gyűrűiket, és valamennyit bedobták a sírgödörbe, mielőtt a jeltelen
kőlap elfedte volna, majd amazonasi kaméliákat halmoztak a tetejére. Azután megmérgezték
az állatokat, téglával és habarccsal befalazták az ajtókat és ablakokat, és világgá mentek a
faládáikkal, amelyeket szentképek, hetilapokból kiollózott színes nyomatok és fényképek
béleltek: tünékeny, távoli és mesebeli vőlegényeké, akik gyémántot kakáltak vagy
kannibálokat ettek, vagy kártyakirályi koronát nyertek valahol a nyílt tengeren.
Ez volt a vég. Pilar Ternera sírjában, lotyók zsoltárai és üveggyöngyei közt a múlt utolsó
roncsai is elrohadtak, az a kevés, ami még megmaradt, miután a katalán tudós felszámolta a
könyvesboltját, és megadva magát a tartós tavasz utáni sóvár vágyának, visszatért mediterrán
szülőfalujába. Senki se gondolta volna, hogy egyszer ilyen elhatározásra jut. A banántársaság
fénykorában érkezett Macondóba a sok háború valamelyikének menekültjeként, és
praktikusabb ötlete nem lévén, könyvesboltot nyitott, ahol a betévedt böngészők gyanakodva
lapozgatták a különböző nyelvű ősnyomtatványokat és első kiadásokat, mintha pornográf
könyvek volnának, miközben arra vártak, hogy a szemközti házban, az álomfejtőnél rájuk
kerüljön a sor. Fél életét a bolt fülledt hátsó helyiségében töltötte, cikornyás betűket körmölve
kitépett irkalapokra lila tintával, de bizonyosan senki se tudta volna megmondani, hogy mit is
ír. Amikor Aureliano összeismerkedett vele, már két ládát töltöttek meg a teleírt lapok,
melyek némileg hasonlítottak Melchiades pergamenjeire, aztán az elutazásáig egy harmadik
ládára való is összegyűlt, amiből nagyon logikusan arra lehetett következtetni, hogy macondói
tartózkodása alatt nem csinált semmi egyebet. Csak a négy jó baráttal tartott kapcsolatot,
akiktől papírsárkányokat és búgócsigákat cserélt könyvekért, s elemi iskolás korukban
Senecát és Ovidiust olvastatta velük. A klasszikusokat bizalmas, közvetlen hangon emlegette,
mintha valamikor mind a szobatársai lettek volna, és olyasmiket tudott, amiket egyszerűen
nem illik tudni, például, hogy Szent Ágoston gyapjúinget hordott a csuhája alatt, és tizennégy
évig le se vette, és hogy Arnaldo de Villanova, a halottidéző, már gyerekkorában impotens
lett egy skorpiócsípéstől. Az írott szó iránti rajongásában ünnepélyes áhítat és pletykálkodó
tiszteletlenség elegyedett. Saját kéziratai sem voltak mentesek e kettősségtől. Alfonso, aki
azért tanult meg katalánul, hogy lefordítsa őket, néhány lapjukat beletömte a zsebeibe,
amelyek mindig tele voltak újságkivágásokkal és ritka mesterségek szakkönyveivel, aztán egy
éjszaka elvesztette a korgó gyomrú lányok házában. Amikor a tudós nagypapa értesült erről,
nemhogy cirkuszt csinált volna, amitől Alfonso tartott, hanem a nevetéstől pukkadozva
kijelentette, hogy az irodalom éppen oda való. Viszont nem volt emberi erő, amely rávehette
volna, hogy megváljon a három ládától, amikor hazaindult a szülőfalujába; karthágói
szitkokat zúdított a vasutasokra, akik azt kívánták, hogy személypoggyászként adja fel, és
végül is sikerült maga mellett tartania mind a hármat az utasfülkében. - No hiszen - mondta -,
le is foshatná magát a világ, ha az emberek első osztályon utaznának, az irodalom meg a
poggyászkocsiban. - Ezek voltak a búcsúszavai. Előzőleg egy keserves hetet töltött a végső
úti előkészületekkel, mert ahogy közeledett az óra, egyre jobban elborult a kedélye,
összezavarodtak a szándékai, s a tárgyak egészen máshol bukkantak fel, mint ahová letette
őket, mert Fernanda gyötrő manói őt is megrohanták.
- Collons - káromkodott: - Szarok a londoni zsinat huszonhetedik kánonjára.
Germán és Aureliano a gondjukba vették. Úgy istápolták, mint egy gyereket; a jegyeit és
úti okmányait biztosítótűvel a zsebeibe erősítették, részletes listába foglalták, mit kell tennie
attól fogva, hogy elindul Macondóból, amíg partot nem ér Barcelonában, de még így is