szidalmai ellenére sem volt hajlandó megváltoztatni az ítéletet. Röviddel éjfél előtt
meglátogatta a kalodaszobába zárt elitéltet.
- Ne feledd, komám - mondta -, hogy nem én röpítem a golyót a fejedbe. A forradalom
röpíti.
Moncada tábornok fel sem emelkedett a vaságyról, amikor az ezredes a szobába lépett. - Le vagy szarva, komám - felelte.
Amióta visszajött, Aureliano Buendía ezredes mindeddig nem jutott hozzá, hogy a szív
szemeivel is megnézze Moncada tábornokot. Most döbbenten látta reszkető kezét és
némiképp szakmai belenyugvását, amellyel a halált várja, s ekkor mélységes megvetést érzett
önmaga iránt, bár ezt a szánalom csírájának hitte. - Nálam is jobban tudod - mondta -, hogy minden katonai bíráskodás komédia, s hogy
valójában mások bűnéért bűnhődsz, mert ezúttal meg kell nyernünk a háborút, ha törik, ha
szakad. Te talán nem ugyanezt tetted volna az én helyemben?
Moncada tábornok felült, hogy inge csücskével megtörölje vastag, szarukeretes
szemüvegét. - Valószínűleg - mondta. - De nem az bánt, hogy agyonlövetsz, hisz végül is a
magunkfajtának ez a természetes halál. - Az ágyra tette a szemüvegét, és lekapcsolta a
zsebóráját. - Csak az bánt - tette hozzá -, hogy addig gyűlölted a katonákat, addig harcoltál
ellenük, addig gondoltál rájuk, amíg végül magad is éppen olyan lettél, mint ők. És nincs az
életben olyan eszmény, ami megérne ilyen aljasságot. - Lehúzta a jegygyűrűjét, levette
nyakáról a Gyógyító Madonna érmét, s a szemüveg és a zsebkendő mellé rakta. - Ha így folytatod - tette hozzá -, nemcsak történelmünk legzsarnokibb és legvérengzőbb
diktátora leszel, de még Ursula komámasszonyt is agyonlöveted, hogy elaltasd a
lelkiismereted.
Aureliano Buendía ezredesnek a szeme se rebbent. Moncada tábornok átadta neki a
szemüveget, az érmet, a zsebórát, a jegygyűrűt, és más hangon folytatta. - De hát nem azért hívattalak, hogy szemrehányást tegyek - mondta. - Szeretnélek
megkérni, hogy küldd el ezeket a feleségemnek.
Aureliano Buendía ezredes mindent zsebre tett. - Ott lakik még Manauréban?
- Ott - felelte Moncada tábornok. - Ugyanabban a házban, a templom mögött, ahová a
levelet küldted. - Örömmel megteszem, José Raquel - mondta Aureliano Buendía ezredes.
Amikor kilépett a párától kéklő szabad levegőre, nedvesség lepte be az arcát éppen úgy,
mint egy régi hajnalon, és csak ekkor jött rá, hogy miért az udvart jelölte ki a kivégzés
színhelyéül, nem pedig a temető falát. A kivégzőosztag, amely időközben felsorakozott az
ajtó előtt, államfőnek kijáró tisztelgéssel üdvözölte. - Hozhatjátok - adta ki a parancsot.