A könyv címe ellenére Buchanan némi reményt táplált a Nyugat számára (az ő „mi és
ők” értelmében) és bízott a globalizmus közelgő összeomlásában.
„Mivel ez az elitek projektje, és mivel az
építészei ismeretlenek és nem szeretett
emberek” - írta - »a globalizmus a
hazafiság Nagy Korallzátonyán fog
összeomlani«.
Trump ezt az évtizedes konzervatív hagyományt nem ilyen alakok tanulmányozásával,
hanem ösztönösen és kampánykörúti rögtönzéssel sajátította el.
Chambershez, Burnhamhez és Buchananhez, a hatalomba szerelmes kívülállókhoz
hasonlóan Trump is élvezi az ikonoklasztikát és a szakítást, a status quo felforgatására
törekszik, és irtózik a liberális elitektől és a külpolitikai szakértőktől.
Trump valószínűtlennek tűnhet ezeknek az embereknek és az általuk formált mozgalmaknak
az örököseként, amelyeket keresztény moralizmus és időnként elitizmus lőtt át.
De ő ravaszul és sikeresen nem a nyugati kulturális és civilizációs erények kifinomult
példaképének, hanem ezek legkeményebb védelmezőjének állította be magát a külső
és belső ellenségekkel szemben.