kerestem egy helyet, ahol biztonságban lehetnék. De csak kirakatokat,
betonfalakat és áthatolhatatlan acélkapukat láttam.
Az ugató kórus mögöttem egyre hangosabb lett, immár a fűszerboltos
eladónők mérges kiáltozásától is kísérve. Megfordulva láttam, ahogy
kituszkolják a kutyákat a boltból a hátsó felüket csapkodva. A két
fenevadnak már vérben forgott a szeme, ahogy végigpásztázták az utcát, én
meg közben küzdöttem magam felfelé, remélve, hogy a gyalogosok és az
autók tömegében nem vesznek észre.
De nem volt menekvés.
Pillanatok alatt szagot fogtak és ismét üldözőbe vettek. Gonosz zihálásuk
félelemmel töltött el.
Kis előnyhöz jutottam, de ez nem volt elég. A két fenevadnak igazán
semmibe nem kerül behozni engem.
Elérkeztem egy kertes házhoz, amit magas fehér fal vett körül, és
észrevettem, hogy az egyik falat lugas borítja, egy fekete vaskapu mellett.
Előtte soha meg sem próbáltam volna, amit ezután tettem, de most mi más
választásom lett volna? A kutyák csak néhány másodperccel maradtak le,
amikor ráugrottam a lugasra, és elkezdtem felfelé mászni rajta, amennyire
csak szőrös tappancsaim bírták. Hatalmas erőfeszítések árán tornáztam fel
magam, mancsról mancsra.
Épphogy elértem a tetejét, amikor a fenevadak beértek. Őrült ugatás
közepette vágódtak neki a lugasnak. Hallani lehetett a fa reccsenését, ahogy
a lugast tartó szerkezet levált a falról és a felső része leesett. Ha még mindig
ott lettem volna, éppen a kutyák vérszomjas pofája elé estem volna.
A fal tetején állva lenéztem éles fogaikra és remegés fogott el
vérfagyasztó vicsorgásukat látva. Olyan volt, mintha egyenesen a pokol
bugyraiból előkerült lényekkel néznék farkasszemet.
A mániákusan őrült ugatás folytatódott, amíg a kutyák figyelmét el nem
terelte egy kiskutya, aki a járdáról nyaldosott valamit egy kicsivel lejjebb.
Ahogy a másik kutya felé vették az irányt, a fenevadakat egy magas ember
állította meg, aki tweed zakót viselt. Megmarkolta őket a nyakuknál és
pórázt tett rájuk. Ahogy föléjük hajolt, hallottam, hogy egy járókelő
megjegyzi:
- Gyönyörű labradorok!
- Golden retrieverek – javította ki őt a férfi. – Fiatalok és nemes lelkűek.
És – tette hozzá szeretettel megpaskolva őket – imádnivaló állatok.
Imádnivaló állatok?! Az egész világ teljesen megbolondult?