Minél többen játszották a Cash WinFallt, annál kevésbé hozott
nyereséget. Minden újabb nagymenő játékos még több részre
osztotta fel a nyereményeket. Egy ponton, ahogyan Gerald
Selbeetől hallottam,{^17 } Yuran Lu a Random Strategies csoportból
felvetette, hogy ők meg Selbee csoportja állapodjanak meg:
játsszanak felváltva levitelkor, hogy mindkét csoportnak
nagyobb arányú legyen a nyeresége. Selbee így idézte vissza Lu
ajánlatát: „Te nagy játékos vagy, én is nagy játékos vagyok, a
többi játékost nem befolyásolhatjuk, ők csak bolhák a
hajunkban.” Együttműködve legalább egymást befolyásolhatták
volna. A tervben volt is ráció, de Selbee nem harapott rá. Neki jól
megfelelt a játék következetlenségeinek kihasználása is, hiszen a
szabályok nyilvánosak voltak, a többi játékos éppúgy
elolvashatta, mint ők. De más játékossal összejátszani – jóllehet
nem világos, hogy azzal mennyiben sértették volna meg a
játékszabályokat –, annak már lett volna valami csalás jellege. A
szindikátusok igyekeztek tehát alkalmazkodni az új helyzethez –
levitelkor mindhárom tömte a pénzt a lottóba. A nagymenő
játékosok által húzásonként vett szelvényekkel – 1,2 millió és 2,4
millió közé esett a számuk – levitelkor egy-egy szelvény várható
értéke Selbee becslése szerint 15%-kal volt nagyobb az áránál.
Ez azért még elég rendes nyereség. De Harvey és
szövetségesei nem érték be vele. A hivatásos lottónyertesnek
nincs olyan képregénybe illő élete, mint gondolnád. Harvey-nak,
a Random Strategies vezetőjének ez volt a főfoglalkozása, nem
csak amolyan mellékkereset. Levitel előtt tízezerszámra kellett
szelvényeket vásárolni és kézzel mindet kitöltögetni; magának a