Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

fordult a rendőrök fizetésére, iskolai programok
finanszírozására és általában véve az önkormányzati
költségvetésben támadt lyukak betömésére.
A 2 dollárból fennmaradó 1,2 dollárt visszaforgatják a
játékalapba: az a nyereményekre megy. De emlékszel még arra,
amit mindjárt az elején kiszámítottunk? Egy szelvény várható
értéke egy átlagos napon csupán 80 cent, vagyis az állam
átlagban 80 centet ad vissza szelvényenként. Mi történik a
fennmaradó 40 centtel? Itt kerül a képbe a levitel. A
szelvényenkénti 80 cent átadásával egyáltalán nem merül ki a
nyereményalap, vagyis a főnyeremény összege hétről hétre nő,
amíg el nem éri a 2 millió dolláros határt. S ekkor a lottó
természete megváltozik: a zsilipek megnyílnak, a felgyülemlett
pénz kiáramlik, s azok kezébe jut, akik elég okosak ahhoz, hogy
türelemmel várjanak.
Ez talán úgy fest, mintha az állam pénzt vesztene egy ilyen
napon, de ez nem a teljes kép. Azok a milliók sohasem voltak
Massachusettséi; nyereményre szánt pénzek voltak kezdettől
fogva. Az állam minden szelvényből leveszi a maga 80 centjét, és
a többit visszaadja. Minél több szelvény fogy, annál nagyobb a
bevétel. Az állam nem törődik vele, hogy ki nyer. Az államot csak
az érdekli, hogy milyen sokan játszanak.
Vagyis a levitelkor vastag hasznot bezsebelő
fogadószindikátusok nem vettek el pénzt az államtól. A többi
fogadótól vették el, főleg azoktól, akik vesztükre olyan napokon
játszottak, amikor nem volt levitel. A szindikátusok nem a ház
ellen nyertek. Ők voltak a ház.