politikai preferenciákhoz vezette el. Hereditary Genius (Öröklött
zsenialitás) című, 1869-ben megjelent könyvének bevezetője adhat
némi ízelítőt ebből:
Azt szándékozom bemutatni ebben a könyvben, hogy az ember természetes
képességei öröklődésből adódnak, ugyanazokkal a korlátokkal, mint az alak és a
fizikai jellegzetességek az egész szerves világban. Következésképpen, amilyen
egyszerű dolog mindezen korlátok ellenére gondos kiválogatással folyamatosan
kitenyészteni remekül futó vagy más kiemelkedő sajátosságú kutyákat és lovakat,
éppoly lehetséges igen tehetséges emberfajt is kialakítani okos házasítással
néhány egymás utáni nemzedékben.Galton sikeres britek részletes tanulmányozásával érvelt emellett;
azt igyekezett kimutatni, hogy a nevezetes angolok rokonságában –
az egyházi személyektől kezdve a birkózókig – feltűnően sok a
szintén nevezetes ember. A Hereditary Genius erős ellenállásra
talált, különösen a papság részéről; Galtonnak a világi sikerről
hirdetett, merőben naturalisztikus nézetei nem sok teret hagytak a
Gondviselésnek. Roppant bosszantó volt az az állítása, hogy az
egyházi működésben aratott siker maga is alá van vetve az
öröklődés befolyásának: vagyis, ahogyan egyik bírálója
felpanaszolta, „az istenfélő ember jámborsága nem is annyira a
Szentléleknek az ő lelkére tett közvetlen hatásából fakad (mint azt
eleddig hittük), a szél oda fúván, ahová akar, hanem földi atyjának
reá hagyományozott, vallási érzetekhez idomult fizikai alkatából”.
{ 8 } Ha egyáltalán voltak Galtonnak barátai vallási körökben, három
évvel később őket is elveszthette: akkor adott közre egy rövid
tanulmányt „Statistical Inquiries into the Efficacy of Prayer” (Az
ima hatásosságának statisztikai vizsgálata) címmel. (Rövid tartalmi
kivonat: az ima nem igazán hatásos.)