állít, a második okságot sejtet. Amint azt már megjegyeztük, a kettő
nem ugyanaz. Az, hogy a dohányosok között ritkább a házas, nem
jelenti azt, hogy ha abbahagyod a dohányzást, mintegy
varázsütésre felbukkan majd a jövendőbelid. A korreláció
matematikai tartalma már Galton és Pearson egy évszázaddal
ezelőtti munkáival a helyére került. Az okság gondolatának szilárd
matematikai alapokra helyezése sokkal nehezebben elvégezhető
feladat.[^161 ]
A korreláció és az okság viszonyának megértése valahogy
mindig kicsúszik a kezünkből. Intuíciónk bizonyos körülmények
között nagyon jól megfogja, más helyzetekben viszont egyáltalán
nem. Ha azt mondjuk, hogy a HDL korrelációban van a szívroham
kisebb valószínűségével, akkor azzal tényekre vonatkozó állítást
fogalmazunk meg: „Ha magasabb a HDL koleszterined szintje,
akkor valószínűtlenebb, hogy szívrohamot kapsz.” Nehéz itt nem
arra gondolni, hogy a HDL csinál valamit – hogy ez a szóban forgó
molekula a szó szoros értelmében egészségesebbé teszi a szívedet
és érrendszeredet, mondjuk, „leradírozza” ereid faláról a
lipidlerakódást. Ha ez így volna – ha a sok HDL már a puszta
jelenlétével jobbá tenné a helyzetedet –, akkor okkal várhatnánk
azt, hogy bármilyen HDL-növelő beavatkozás csökkentse az esélyt a
szívrohamra.
De lehetséges, hogy a HDL és a szívroham között más okból van
korreláció: mondjuk, valamilyen más, meg nem mért tényező
hajlamos megnövelni a HDL szintjét, egyszersmind csökkenteni a
szívroham esélyét. Ha így áll a dolog, akkor a HDL-szintet növelő
hatóanyag vagy visszaszorítja a szívroham valószínűségét, vagy
nem. Ha a szer ennek a titokzatos hatóanyagnak a révén hat a HDL