meghalni, mint a padlizsántól tartózkodók. A meglevő ismeretek
alapján kell cselekednünk, és az csak korrelációról szól. Még az is
meglehet, hogy ennek a padlizsánhabzsolásnak és a hirtelen
szívmegállásnak közösek a genetikai alapjai. Sosem lehet tudni.
Talán ha 75%-ban lehetünk biztosak abban, hogy
következtetésünk helyes, és hogy a padlizsánevés ellen indított
hadjárat évente több ezer amerikai életét mentheti meg. De 25%-os
esély van rá, hogy helytelenül következtettünk, és ha rossz a
következtetés, akkor sok embert arra késztetünk vele, hogy ne egye
többé kedvenc zöldségét; helyette mást fog enni, valami kevésbé
egészségeset, és, mondjuk, évente kétszázan fognak pusztán emiatt
meghalni.[^162 ]
A várható értéket, mind mindig, úgy kapjuk meg, hogy
összeszorozzuk a lehetséges kimenetelek értékét a megfelelő
valószínűséggel, és összeadjuk ezeket a szorzatokat:
75% ∙ 1000 + 25% ∙ (−200) = 750 − 50 = 700.
Vagyis javaslatunk évente hétszáz megmentett életet ad várható
értékként. Túltesszük magunkat a Padlizsántanács hangos és
pénzzel jól megtámogatott tiltakozásain meg a magunk nagyon is
valóságos bizonytalanságán, és kiállunk a nyilvánosság elé.
Emlékezz rá, hogy a várható érték nem az, aminek a
megtörténésére várunk, hanem csak az, amit átlagban várhatunk,
ha ezt az elhatározást újra meg újra véghezvisszük. De a
közegészségügyi elhatározás nem pénzfeldobás: azt csak egyszer
teheted meg. Másfelől egyéb környezeti veszéllyel is számolnunk
kell, nem csak a padlizsánnal. Lehet, hogy legközelebb arra