biztosan hasznos lesz, csak annyi következik belőle, hogy az összes
ilyen kampány együttesen, hosszabb távon inkább hasznos lesz,
mint káros. A bizonytalanságnak a lényegéből fakad, hogy nem
tudhatjuk, melyik választásnak lenne jó hatása – mint a
dohányzásellenzésnek –, és melyik okozna kárt – mint a
hormonpótlás felvetése. De egyvalami biztos: ha a tévedés
lehetőségére hivatkozva minden ajánlástól elzárkózunk, az vesztő
stratégia. Sokban ugyanolyan, mint amit George Stigler mond a
repülőgépek lekéséséről. Ha csak akkor adsz tanácsot, amikor már
biztos lehetsz abban, hogy igazad van, akkor nem adsz elégszer
tanácsot.
Berkson tévedése, avagy miért akkora taplók a
jóképű férfiak?Eléggé zavaró, hogy a korrelációk észrevétlen közös okokból
fakadhatnak, de a dolognak ezzel még nincs vége. A korrelációk
közös hatásokból is adódhatnak. Ezt a jelenséget Berkson
tévedésének nevezik, éspedig Joseph Berksonról, arról az
orvosstatisztikusról, aki – mint a 8. fejezetben szó volt róla –
megmagyarázta, hogyan vezethet a p-értékekben való vak bizalom
ahhoz a következtetéshez, hogy egy albínót is magában foglaló
embercsoport nem emberi lényekből áll.
Berkson Fisherhez hasonlóan erősen kétellette, hogy a
dohányzás és a rák között kapcsolat volna. Berkson mint orvos a
járványtan régi szárnyához tartozott, és eleve gyanúval szemlélt
minden olyan kijelentést, amely mellett nem annyira orvosi, mint
inkább statisztikai bizonyítékok szóltak. Benyomásai szerint az