adófizetők kisebb költségén a legjobb minőségű
közszolgáltatásokat adják.”
Most azután a helységeknek – mivel az államtól kevesebbet
kapnak – maguknak kell dönteniük a két megmaradt lehetőség
között: a közlekedéstől vonnak-e el pénzt vagy az iskoláktól.
Ugye, micsoda agyafúrtság! A kormányzó világosan kizárta az
adóemelést, a három lehetőség közül a legnépszerűbbet, de
határozott álláspontjához így is megvolt a többségi támogatás: a
választók 59%-a egyetértett vele abban, hogy az adókat nem
szabad emelni. Kár, hogy a bárdot a polgármesternek vagy a
megyei tisztségviselőnek kell megsuhogtatnia. Szegénynek
nincs sok választása: olyat kell tennie, amit a választók többsége
nem fogad el, és neki kell elviselnie a következményeket; a
kormányzó mindeközben elégedetten üldögél a székében. A
költségvetési játszmában, ahogyan sok más játszmában is, nagy
előny, ha te léphetsz elsőnek.
A gonosztevők gyakran rászolgálnak a korbácsra,
s talán még a füllevágásra is
Helytelen dolog-e szellemileg visszamaradt rabokat kivégezni?
Úgy tűnhet, hogy ez csupán elvont erkölcsi kérdés, pedig
lényeges szerepe volt a legfelsőbb bíróság egyik nevezetes
ügyében. Pontosabban szólva nem az volt a kérdés, hogy
„Helytelen dolog-e szellemileg visszamaradt rabokat
kivégezni?”, hanem az: „Az amerikaiak szerint vajon helytelen