Isten betűje
Ema Risso PlaterónakA börtön mély, és kőből épült; alakja csaknem tökéletes félgömb, jóllehet
padozata (mely ugyancsak kőből van) valamivel kisebb a legnagyobb
körnél, s ez a tény valamiképpen súlyos és nyomasztó. Egy közfal vágja
ketté, bár ez igen magas, nem érinti a boltív felső hajlatát; az egyik felén én
vagyok, Cinakón, a Kaholom-piramis mágusa, melyet Pedro de Alvarado
felgyújtott; a másikon egy jaguár, mely egyenletes, lopódzó léptekkel méri
a rabság idejét és kiterjedését. A padló szintjén rácsos ablak metszi a
középső falat, Az Árnyéktalan Órán (délben) odafent csapóajtó nyílik, és
egy börtönőr, akit lassan megtörtek az évek, vasgörgőt hoz működésbe, és
kötélvégen vizeskorsókat és húsdarabokat ereszt le a számunkra. A fény
behatol a kupolába; ebben a pillanatban láthatom a jaguárt.
A homályban töltött évek számát már elvétettem; én, aki valaha ifjú
voltam, és járkálni tudtam a börtönömben, már mást se teszek, csak halálom
testhelyzetében várom a véget, amit rám szabnak az istenek. Mélyen szántó
kőkésemmel nyitottam fel az áldozatok mellét, s most varázslat nélkül fel
sem emelkedhetnék a porból.
A piramis felgyújtásának előestéjén a magas lovakról leszálló emberek
tüzes vasakkal gyötörtek, hogy áruljam el egy rejtett kincs helyét. Szemem
láttára törték össze az isten bálványát, de ő nem hagyott el engem, s néma
maradtam a kínvallatás alatt. Megsebeztek, összetörtek, eltorzítottak, és