lelökdöste Cardoso lovát a pályáról. Néhány hónappal később történhetett,
hogy kettesben egy hosszú, tizenöt-tizenöt pontos trucocsatát vívtak a helyi
szatócsboltban; Silveira szinte minden ütésnél megdicsérte az ellenfelét, de
végül az utolsó vasát is elnyerte. Aztán az övébe dugta a pénzt, és
megköszönte Cardosónak a tandíjat. Azt hiszem, akkor nem sok hibázott,
hogy összeverekedjenek. Ugyancsak heves lehetett az a kártyaparti; a
szépszámú társaság választotta szét őket. Annak idején az effajta
összetűzések során férfi találkozott a férfival és kés a késsel; Manuel
Cardoso és Carmen Silveira esete egyedülálló a maga nemében: bizonyára
többször is találkoztak a dombok közt, alkonyattájt és pirkadatkor is, de
sose vívtak meg életre-halálra. Talán nem akadt semmi más abban a
nyomorult, otromba életükben, csak a gyűlölet, így aztán ezt szították
magukban. Egyikük sem gyanította, hogy egymás rabszolgájává lettek.
Nem tudom, hogy ok vagy okozat az itt elbeszélt néhány részlet.
Cardoso egyszer beleszeretett az egyik szomszéd lányba, Servilianába, no
nem szerelemből, csak úgy időtöltésből; elég volt, hogy Silveira fülébe
jusson a dolog, a maga módján ő is udvarolni kezdett a lánynak, majd a
tanyájára vitte. Néhány hónapra rá aztán kidobta, mert már útjában volt. Az
asszony kétségbeesésében Cardosónál keresett menedéket, aki el is töltött
vele egy éjszakát, de másnap délben elzavarta. Nem kellett neki a más
levetett holmija.
Ugyanazokban az években történt – Serviliana esete előtt vagy után –,
hogy összetűztek egy juhászkutya miatt. Silveira szerfölött kedvelte; a
Harminchárom nevet adta neki. Holtan találtak rá egy árokban; Silveira
mindig sejtette, ki mérgezhette meg a juhászkutyáját.
1870 telén az Aparicio vezette forradalom ugyanabban a szatócsboltban
érte mindkettőjüket, ahol egykor a kártyacsatát vívták. Egy felkelő
blacktrush
(BlackTrush)
#1